Belföld: Így jártunk anyáinkkal - NOL.hu
 

Így jártunk anyáinkkal

Ha van holtbiztos tipp a heti filmbemutatók között, akkor az a ­Carol. Két csodaszínésznő, Rooney ­Mara és Cate Blanchett, a rendező Todd Haynes, aki valahogy keresztül tudta verekedni annak idején a Bob Dylan-filmet, amit persze elég nehéz annak megértenie, aki nincs tisztában Dylan dalaival, szövegeivel, nyilatkozataival, de épp ez benne a csodálatos.
A Carol viszont leszbikusfilm, vagyunk olyan felnőttek, hogy ennyit már gond nélkül befogadunk, tudjuk, az igazi szerelem nem feltétlenül válogat a nemek között, ide hát nekünk ezt a művészetbe tévedő ­Hollywoodot, hogy majd az Oscar-gála másnapján büszkélkedhesssünk: én megmondtam előre.
Így vergődik a kihűlt házasságában egy középosztálybeli nő
Így vergődik a kihűlt házasságában egy középosztálybeli nő
Forrás: Number 9 Films / Film 4 / Killer Films

Megmondom utólag: rossz a film. Vontatott és unalmas, és a néző végig azon töri a fejét, mekkora kaland lett volna ebből, ha időben leforgatják. Mondjuk 1960-ban. Csak kicsit kellett volna viszatekinteni az ötvenes évekre, és meglett volna a két megfelelő színésznő: Audrey Hepburn és Grace Kelly. A barna ártatlan és a szőke megközelíthetetlen, amint kiderül róluk, hogy se nem ártatlanok, se nem megközelíthetetlenek. Elképesztő botrány lehetett volna, sehol nem játszhatták volna. Ennek megfelelően le sem forgathatták volna, a csapda bezárult. Amikor ilyen filmet érdemes forgatni, akkor még lehetetlen. Ha már lehet, akkor köszönjük, de semmi értelme. Túl késő.

Túl késő. Pedig Rooney Mara elképesztően jól mutat Audrey-frizurával és -szemöldökkel, a szemét nem színezték át, de akkor is úgy nézi vele a kolléganőt, hogy bárcsak minket, nézőket bámulna így. Cate Blanchett meg persze királynő, ennek megfelelő lassúsággal és választékos kiejtéssel beszél, búgatja a hangját, viseli a nercét, igazán lenyűgöző.

Kár, hogy más sincs, mint ez a lenyűgözés, rendezői és ­operatőri vonalon egyaránt. Élnek az ötvenes évek, nem a miénk, hanem az övék, a króm lökhárítós autók, az áruházi játékosztályok, kisvasutak és bepisilős babák, szobabelsők és New York külsők. Elképesztő munka mindenben, ruhákban, bútorokban, látszik, hogy végignéztek ötven filmet és ezer fényképet a hitelesség kedvéért. Sikerült megteremteni a régi világot, csak ahhoz már elég nehéz ma a moziban alkalmazkodni. Így a néző egyre azon agyal, hogy rendben van, ezt a filmet nem forgatták le anyáink és apáink, nyilván nem volt rá mód. De vajon mi lehet az, amit most nem forgatnak le?

Forgalmazza a Vertigo Média Kft.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér