Bicskén már péntek délelőtt feszült volt a hangulat, türelmük és idegeik vésztartalékait is fölélték a menekültek. Élelmet és vizet továbbra sem fogadtak el a rendőröktől, csak a gyerekeknek adtak enni.

Telefonos kapcsolatban álltak azokkal a társaikkal, akik eldöntötték, hogy a Keletiből gyalog vágnak neki a határnak. Ezt a lehetőséget állítólag sokáig vitatták, sokan nem akarták elhagyni a valamiféle biztonságot nyújtó vonatot. Végül azonban a vonaton ülő ötszáz migráns közül közel 350-en váratlanul kitörtek. A rendőröknek esélyük sem volt feltartóztatni őket. Egy részük a Győrbe vezető sínek között elindult Nyugatra. Ők azt mondták, inkább a vonat alá fekszenek, minthogy visszavigyék őket. Többekkel a kukoricásban találkoztunk, ők a civilektől is féltek, nem bizonyultak közlékenynek.

Feltűnő volt, hogy Bicske területén legalább hatvan-hetven menekült sétált különböző csoportokban – ők is a vonatból törtek ki –, s mint mondták, meg akarják mutatni magukat szabadon.

A vagonokban maradt százötven emberért rohamsisakos, pajzsos, gumibotos rendőrök mentek be, egyenként tüzetesen átfésülték a vagonokat, a akit ott találtak, azokat kivezették. A legfiatalabb gyerek életkora nem érte el az egy esztendőt.

A vasúton egyébként 14 közismert külföldi és számtalan hazai tévétársaság rögzítette az eseményeket. A bicskei lakók közül is sokan kijöttek, főként azok, akik rokonszenveztek a menekültekkel, néhányan ajándékot is hoztak.

Estig még mindig csak két busznyi embert vittek el a bicskei menekülttáborba, a többiek várakoznak a vonatot átvizsgáló rendőrökre. Legutóbb egy rohammentő érkezett, személyzetük a vonathoz rohant. Az eddig az állomás előtt parkoló rendőrautók, legalább tizenketten, vezényszóra villámgyorsan – a rendőrök rohamsisakban – elindultak valahová. Nem mondták meg az úti céljukat.