Miközben politikusaink munka alapú társadalomról beszélnek, éppen ők azok, akik tönkre tették a munkavállalók maradék létbiztonságát is – mondta az egyik szónok, Monoki Attila. A bírói gyakorlatban büntetésként alkalmazzák a közmunkát, a magyar kormány pedig úgy terjeszti ki ezt a programot, hogy a még állásban lévőket is bármikor lecserélhetik emberi és munkavállalói jogokkal nem rendelkező, megalázott és kisemmizett közmunkásra. Egyre többen mennek külföldre – mindegy, hol, mindegy, mit dolgoznak, csak el Magyarországról. Pedig külföldön is kevesek kapnak állást a szakmájukban – a legtöbben csak mosogatónak vagy cselédnek kellenek.

Demeter Éva szerint az egymást váltó kormányok szétverték a nagy ellátó rendszereket. A szegények közül is a legnagyobb pofonokat a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok kapták, akiket orvosi segédlettel minősít vissza a kormány, hogy minél kevesebb ellátást kelljen nekik adni, holott munka az egészségeseknek sincs. Biharvári Gyuláné (akiről korábbi riportunkban írtunk, azzal, hogy kifizették lakásukat, mégis kilakoltatja a bank onnan őket), a kórházból írta levelét: retteg az újabb felülvizsgálattól, mert kerekes székes, béna létére egyre kisebb egészségkárosodást állapítanak meg nála.

Csehpál Etelka háziorvos igazságos állami újraelosztást követelt. A befizetései alapján jól működő egészségügyi ellátás járna a lakosságnak, mégis rosszul érzi magát az egészségügyben beteg, orvos és nővér. A mindenkori hatalom a hálapénz kommunikációs csodafegyverével igyekszik lejáratni az orvosokat, ha több pénzt követelnek az egészségügynek. Nem a magánegészségügyre gondol, hogy akinek sok pénze van, az tízezreket tud fizet egy-egy CT, MRI vizsgálatért, vagy másfél millióért tud szülni egy magánklinikán. Az állami újraelosztásban mindig arra van pénz, amire a mindenkori kormány akarja, hogy legyen. Magyarországon azonban az egészségügyre jutó költségvetési hányad a legalacsonyabbak közé tartozik – aki beteg, öreg, rokkant, vagy akár csak munkanélküli, az a politikusok szerint nyűg a társadalomnak.

Papp Réka Kinga arról beszélt, hogy a szolidaritásnak minden nap működnie kellene a társadalomban -. függetlenül attól, hogy működik-e még a jóléti állam, illetve, hogy mások juttatásait veszik el éppen, és nem a miénket. Magyarországon az elmúlt 25 évben tönkretették mindazt a szociális biztonságot, amit a szociáldemokrata mozgalom és a nőmozgalmak 200 év alatt kiharcoltak a világban. Ezek nem könyöradományok, és nem azért járnak, mert a hatalomnak éppen jó napja van, hanem azért, mert nincs joga a hatalmat gyakorolnia annak, aki ezeket nem képes biztosítani.

Orbán Viktor azt hajtogatja, hogy megbukott a liberális demokrácia – de ez nem igaz: Magyarországon az elmúlt 25 évben sem volt liberális demokrácia, ez az időszak a kemény harcban megszerzett szabadságjogok és szociális jogok elvételéről szólt. Nem lehet a liberalizmust összekeverni a neoliberalizmussal, mint ahogyan az egalitárius kommunistákat, amilyen az antifasiszta ellenálló Ságvári Endre volt, egybemosni a sztálinista tömeggyilkosokkal.

Igazság alszol, vagy már meg is halál? - idézte Petőfi Sándort Vágó Gábor, aki szerint ma is egyre többen érzik úgy, hogy az igazság téli álmot alszik. Virágzik a hatalmasok korrupciója, nemcsak a múlt bűneit tikosítják, hanem már a jövő gaztetteit is. Naponta ki kell állni érte – nem elég az ezermilliárdos korrupción háborogni, a tízezer forintos korrupció ellen is szót kell emelni, ha magunk körül tapasztaljuk. A szabadságot nem kaphatjuk meg mástól – magunknak kell azt kiharcolni.

A mai Magyarország 12 pontja keretében többek között köztársaságot, jogegyenlőséget, jövedelemarányos közteherviselést, a közmédia cenzúrájának eltörlését, a képviselők elszámoltathatóságát, pártoktól független ügyészséget és bíróságot, a TEK megszüntetését, az elherdált javak visszaszerzését, az ebben vétkesek felelősségre vonását követelték.

A beszédek között Petőfi több művét, Ady Endre A robbanó ország című publicisztikáját, Váci Mihály Még nem elég című versét, és Bródy János Ha én rózsa volnék kezdetű dalát adták elő.