Pénteken hirdetett ítéletet első fokon a Győri Törvényszék három fiatal, a bűncselekmény elkövetésekor még húsz év alatti középiskolás vádlott ügyében. A bíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség vádiratával egyezően állapította meg bűnösségüket.

Az eljárás során – többek között T. Attila első- és M. Tamás harmadrendű vádlott részletes, feltáró beismerése alapján – kiderült: a három fiatal fegyvert és pénzt akart szerezni, ezért elhatározták, hogy kirabolják a soproni lőteret. Bár a felbujtó V. Roland másodrendű vádlott ezt a bíróságon tagadta, a vallomások szerint tippadóként azt mondta társainak: mindent eltervezett, nincs benne kockázat. Úgy döntöttek, hogy a biztonság kedvéért meg kell ölni a lőtér vezetőjét.

A harmadrendű vádlott, M. Tamás terepszemlét tartott, aztán kinn őrködött. Két társa bejelentkezett céltáblára lőni, majd adandó alkalommal T. Attila közvetlen közelről fejbe lőtte a lőtér vezetőjét, majd V. Roland utasítására még négyszer belelőtt. A megbeszélés szerint V. Rolandnak is lőnie kellett volna, de ezt végül a haverjára hagyta.

Váratlanul belépett a lőtérre egy férfi, s a létesítmény vezetőjét kereste. T. Attila köszönt neki, aztán közelről őt is fejbe lőtte, de a szerencsétlen ember ekkor még nem halt meg, amennyire erejéből tellett, futni kezdett. T. Attila következő tölténye elakadt, ezért újra kellett táraznia. Ez idő alatt V. Roland négyszer lőtt a menekülő férfira, aki összerogyott, de ekkor is élt még, két kezét a tarkójára tette fektében, jelezte, hogy megadja magát. T. Attila ekkor odament hozzá és közelről leadta rá a halálos lövést.

V. Roland állította: csak lopni akartak, eszük ágában sem volt ölni. A T. Attilától való félelmével magyarázta, hogy négyszer ő is lőtt, de mint mondta, nem az áldozatra, hanem lefelé. A negyedik töltény gellert kapott, ezért találta el a szerencsétlen férfit, bizonygatta.

A bíróság ezt a védekezést nem fogadta el, a vádlott az ügyész kérdéseire válaszolva is sokszor ellentmondásba keveredett.

A törvényszék végül megalapozottnak találta a vádat: T. Attila és V. Roland társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen követte el a gyilkosságot. A tragédia időpontjában még nem voltak húszévesek, ezért tényleges életfogytiglant nem is lehetett volna kiróni rájuk. A bíróság a maximális büntetést, a húsz-húsz év fegyházban letöltendő szabadságvesztést szabta ki az első- és másodrendű vádlottra. Németh Csaba bíró utalt arra: a fiatalok előtte már többször loptak, betörtek, csoportosan raboltak, egy bűnözői karriert tetőztek be a szörnyű gyilkossággal.

Az elítéltek jó magaviseletük esetén akár 35 évesen szabadlábra kerülhetnek.

– Sajnos csak ennyit lehet önökkel szemben kiszabni, fogalmazott indoklásában a bíró.

A harmadrendű M. Tamás 11 év fegyházbüntetést kapott.

Az ítélet nem jogerős.