Utoljára a szocializmusban léteztek Magyarországon párthoz, más politikai szervezetekhez tartozó sportegyesületek. Az Újpesti Dózsa a belügyé volt, a Honvéd a néphadseregé, a földművelésügy a Ferencvárosnak adott kenyeret, a Vasas pedig büszkén viselte a Kádár csapata minősítést. Utóbb, már 1998-at követően a vidékfejlesztési minisztérium állt be átmenetileg az FTC mögé, vagy inkább elé  azóta is Torgyán József néz le a 2000-ben bajnok női kézilabdások tablójának legtetejéről, balján Szabadi Bélával.

Amúgy a rendszerváltás utáni politika, eltekintve néhány pártelnöki „nyaksálas” meccslátogatástól, békén hagyta a sportot, és az egyesületek vezetői sem igyekeztek a külvilág elé tárni ideológiai hovatartozásukat.

Mostanáig. Történt ugyanis, hogy június utolsó napján a cégbíróság bejegyezte a Hunnia Kézilabda Sport Kft.-t, a cég pedig még aznap nevezte kézilabda csapatát a női első osztályú bajnokság 2009-2010-es idényére.

A Hunniának két szerelése van. Az egyik fekete, mint a Gárda egyenruhája, a másik piros-fehér csíkos, máshogy nézve: Árpádsávos. Címerükben piros-fehér-zöld a labda, alatta rovásírás hirdeti, hogy ők az ÚJ ERŐ.

A Hunnia Kft.-n három tag osztozik. A Jobbik sportkabinetjét vezető, egykor a Ferencváros futballcsapata mellett szertároskodó Tömör-Tones Zsoltnak 45 százaléka van a vállalkozásban, éppen annyi, mint Miltényi Zoltánnak, aki a cég ügyvezetője is egyben, a maradék jutott az Óbudai Goldberger Sportegyesületnek.

A bajnokságban való indulás jogát ez utóbbi, az előző szezonban a másodosztályban bajnok Goldberger adta át az ifjú Hunniának.
És azért ez pikáns.

A Goldberger textilgyárat a Perec Belaf néven született, aztán II. József pressziójára Goldberger Ferencre németesített-magyarosított zsidó kereskedő alapította 1784-ben. Kezdetben csupán kékfestő műhely üzemelt a Lajos utcában, aztán hatvan év múltán olyan textilszövő gépet vásárolt az utód, Goldberger Sámuel, amellyel ellátta még a ’48as magyar honvédsereget is. S hogy a politika már akkoriban is produkált fordulatokat, arra bizonyíték, hogy Sámuel özvegye, Goldberger Erzsébet, valamint 16 gyermekük 1857-ben a „túloldaltól”, Ferenc Józseftől kaptak nemességet és címert.

Az már 1927-re esett, hogy az akkor a gyárat vezető Goldberger Leo pénzt és nevet adott a munkásai alapította Goldberger Sport Egyesületnek. Nincs helyünk végigvenni, milyen sikerek születtek, milyen viták, válások és összeborulások zajlottak a „Goliban” az indulás óta (akit ez érdekel, olvassa el Nádori Pál kiváló könyvét), mindenesetre tény: az idén januárban Miltényi Zoltán lett az egyesület elnöke. Az a Miltényi, aki a Hunniának is a vezetője, és aki vallja: „Mint magánszemély, nem áll tőlem távol a jobbikos identitás.” Goldbergertől alighanem távol állna.

Miltényi koraharmincas, fradista, volt tagja a futballszurkolókat az FTC vezetése előtt képviselő delegációnak, a B-középről.

Azt mondja, hálás Goldbergernek, „illetve az ő neve alatt futó csapatnak”, olyannyira, hogy a Goli címerállatát, az oroszlánt át is mentette a Hunnia pajzsára. Hogy az oroszlán a Magyar Gárdának is jelképe? Mázli.

A kézicsapat amúgy nem színmagyar, három ukrán lány is felnőtt kerettag, nem kárpátaljaiak. „Az átmeneti időszakban, amíg megerősödünk, van helyük nálunk, de hosszú távon magyaroknak akarunk munkát adni. Egyébként nincs játékos, aki nehezményezné az irányvonalat. A sportolónak az a dolga, hogy sportoljon.”

Miltényi szerint itt volt az ideje, hogy valaki a sportban is nyíltan vállalja világnézetét. De persze a Hunnia nem csupán felület az identitáshoz, hanem üzlet is. Az elnök profeszszionális marketinget tervez. „Hamarosan kész a webshopunk.” Árusítanak majd magyar pólókat, hunniás ajándéktárgyakat, nyilván lesz Turul, Trianon, Nagy-Magyarország, Árpádsáv. Tervezik, hogy nyereménytárgyakat sorsolnak a mérkőzések szünetében. Miltényi (aki sok VIP-ben megfordult, a közelmúltban a Bayern-Barcelona meccset, és az indianapolisi tenisztornát nézhette az elitből), azt is elleste valahol Nyugaton, hogy a két félidő között, ha vezet a csapat, féláron mérik majd a sört, nemcsak a VIP-eknek.

Szurkolóik már most vannak. „A fradisták és az újpestiek a miénkhez hasonló világnézetet képviselnek. Jelezték, szívesen választanak bennünket második csapatuknak. Nálunk egymásra találhatnak a mostanáig háborúzó ultrák.” A Hunniának már az első mecscsén rég látott tömeg, csaknem félezer ember ült a kibérelt Fáy utcai csarnokban.

Rend volt. És Miltényi ígéri: rend lesz a jövőben is. „Értek a szurkolók nyelvén, közülük való vagyok. Kezelhetőek ők rendezői gárdával, és személyes meggyőzéssel.”

Hallani, tiltakoztak néhányan a többi NB I-es csapattól, hogy a szövetség miért ereszti be „hivatalosan” is a radikális jobboldalt a bajnokságba. A válasz az volt, hogy csak azt vizsgálhatják, a jelentkezők rendelkeznek-e az indulás feltételeivel. A Hunnia rendelkezett.
És eztán is mindenkire ugyanazok a szabályok érvényesek. Ahol balhé lesz, akár verekedés, akár petárdázás, akár „megy a vonat Auschwitzba”, ígérik, odavág a szövetség.

De mi lesz a Goldbergerrel? Egyelőre életben hagyták. Igaz, jelenleg egyetlen játékosa sincs az egyesületnek, „csupán” egy kunfehértói edzőtábora, ami Miltényi szerint három-négymilliót ér, más szerint tizet. Van viszont az előző ügyvezető által felhalmozott, Miltényi által öt-hatmillióra becsült tartozás, amit akkor fizet majd ki az egyesület, ha lesz szponzor. Ha nem lesz, vélhetően lehúzza a rolót a Goli.

Elvileg persze fizetni kéne, hiszen a bajnokságban csak az indulhat, így az indulás jogát is csak az adhatja át, akinek nincs tartozása. De van itt egy kiskapu, hagyjuk most, ki nyitotta ki, és kinek, egy biztos, nyitva maradt: a sporttörvény kimondja, egyszer az életben minden egyesület átalakulhat gazdasági társasággá úgy, hogy a régi sarat nem viszi magával. „Éltünk a törvény adta jogunkkal” – mondja Miltényi.

Pedig öt-hatmillió nem nagy pénz az amúgy 75-80 milliós évi költségvetéssel dolgozó csapatnál. Pláne, ha jön az a szponzor. Akkor utánpótlást nevelne a Goli. „És ha jól sáfárkodunk – morfondírozik az elnök –, pár év múlva, a játékosok eladásából akár nyereséges is lehet a cég.”

Megkérdezzük Miltényit, miért nem tartotta meg Goldberger nevet, minek a Hunnia? „Hát, disszonáns lenne.”

A Goldbergerből lett a Hunnia csapata