Hová lett a budapesti alvilág?
Tavaly Budapesten tízezerrel kevesebb bűncselekmény történt, mint 2012-ben, 111 ezer helyett csak 101 ezer. Ugyanannyi gyilkosság történt, mint egy évvel korábban, 46, kismértékben csökkent ugyanakkor a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma, azon belül jelentősebben a testi sértéseké. Kevesebb vagyon elleni bűncselekmény történt, bár a közvéleményt leginkább „irritáló” bűncselekmények közül, ha kismértékben is (1,6 százalékkal), de nőtt a lakásbetörések száma. A legtöbb betörést, 742-t tavaly a II. kerületben követték el.
Jelentősen csökkent ugyanakkor az autólopások száma (4000-ről 3400-ra), s a 2012-ben regisztrált 5500 autófeltöréssel szemben tavaly ebből a bűncselekményfajtából ezerrel kevesebbet jelentettek.
Látványosan, több mint a harmadával kevesebb rablás történt; míg 2012-ben 1500, tavaly 909. E súlyos bűncselekmény visszaszorulását Tóth Tamás kérdésünkre részben a rendőrség fokozott közterületi jelenlétére és aktivitására vezette vissza, részben pedig azzal magyarázta, hogy jelentősen javult a bűnügyi szolgálat felderítési eredményessége. Míg 2012-ben a rablások 31 százalékában sikerült csak elfogni a tetteseket, tavaly már minden másodikra bilincs került.
Ugyancsak növekvő tendencia figyelhető meg – ismerte el a főkapitány – a garázdaság területén. 2012-ben 2000 ilyen ügyben járt el a fővárosi rendőrség, tavaly már 2300-ban.
A rendőri aktivitás növekedését mutatja, hogy tavaly majdnem az előző évi ötödével nőtt az őrizetbe vételek és 17 százalékkal az előzetes letartóztatásra tett indítványok száma. Továbbá: az ügyészséggel szorosan együttműködve a 2012-es 233-mal szemben tavaly 1150 esetben állítottak bűnelkövetőket „gyorsított eljárás keretében” bíróság elé.
Tóth Tamás a Népszabadságnak adott interjúban mégis azt hangsúlyozta, hogy számára mégsem a rendőrségi statisztika a mérvadó elsősorban, szerinte nem az alapján mérettetik meg igazán a BRFK és annak kerületi kapitánysága. Fontos, hogy mit mutatnak a számok, de sokkal fontosabb az emberek véleménye. Az, hogy a közvélemény-kutatások szerint a főváros lakói biztonságosabbnak ítélik Budapestet ahhoz képest, amilyen korábban volt. Az önkormányzatok, az iskolák és a civil szerveztek visszajelzései is egyértelműen javulásról szólnak.
Az ő pozitív véleményükben pedig nyilván benne van az, hogy a Készenléti Rendőrség egységeit is figyelembe véve, sokkal több rendőr van a budapesti közterületeken, mint korábban bármikor. A kerületi kapitányságok visszakapták több olyan bűncselekmény nyomozásának a jogát – például az autólopásokét –, amelyek az embereket leginkább irritáló cselekmények közé számítanak. Visszakerült a helyszínelés is a kerületekhez, aminek hatására ma már nemcsak hogy nem kell órákat várni, hogy a szakemberek rögzítsék a tettesek hátrahagyott nyomait, de – mivel a kerületi helyszínelő a kerületi nyomozó kezei alá dolgozik – a munka minősége is javult, ez pedig közvetlen hatással lehet a felderítési eredményesség javulására.
A főkapitány által „biztató kezdeti sikereknek” minősített eredményekhez persze szükség volt arra is – ismerte el Tóth Tamás –, hogy a kormány döntése nyomán a tulajdon elleni szabálysértések esetében a pénzbírságot elzárásra változtassák, az új szabálysértési törvényre, a három csapás törvényre, a házi őrizetre vonatkozó szabályok szigorítására, vagy éppen az önkormányzatok közbiztonsággal kapcsolatos jogosítványainak a bővítésére.
A BRFK ugyanakkor három éve házon belül jelentős szervezeti változtatásokat hajtott végre. Drasztikusan csökkentették a központi egységek létszámát, és a felszabadult létszámot a kerületi kapitányságokon helyezték el. Ennek köszönhető Tóth Tamás szerint, hogy a kerületekben gyorsabb lett az ügyintézés, megvan a szükséges erő és tudás ahhoz, hogy az egyes ügyeknek a mélyére ássanak, így nemcsak a felderítés és a bizonyítás lesz hatékonyabb, de a bűnmegelőzés is.
Pár éve még több kerületet uralmuk alatt tartó, a vendéglátósoktól és a kereskedőktől hónapról hónapra védelmi pénzt zsaroló, drogot terjesztő és prostituáltakat futtató alvilági csoportok rémtetteiről, olykor összecsapásaikról szóltak a fővárosi bűnügyi krónikák. Hová lett a budapesti alvilág? – kérdeztük a főkapitánytól, aki erre azt felelte: egy részük a börtönökben, némelyek illegalitásban.
A rendőrségnek az elmúlt években sikerült szétzilálni, megosztani és felszámolni a legtöbb „régi, ismert bűnszervezetet”. Némiképpen megkönnyítették a dolgukat – ismerte el Tóth Tamás – az alvilági iparágakban lezajlott változások is. Napjainkban a prostituáltak mindinkább az interneten kínálják szolgáltatásaikat, és saját vagy bérelt lakásukban fogadják a kuncsaftjaikat. Nincs szükségük stricikre, sem más „védelemre”.
A drogpiacon is megjelentek a „kistermelők”. A vietnamiak után sok magyar magánzó állt neki a marihuánatermesztésnek, s részben a neten, részben saját ismerőseiken keresztül értékesítik áruikat. Emiatt a drogpiac egy része is kikerült az úgynevezett alvilág ellenőrzése alól. Ezek, és az ezekhez hasonló „piaci változások” a rendőrség felderítései eredményességének jelentős javulásával együttesen eredményezték az alvilág visszaszorulását.
Tóth Tamás azonban sietve hozzátette: azt ő sem hiszi, hogy a szervezett alvilág feladta volna Budapestet, és vezetői, katonái pár év szabadságot vettek volna ki. Szerinte azonban bármit is tesznek, bárhol is húzták meg magukat, akik bűnt követtek el, azoknak számolniuk kell azzal, hogy előbb vagy utóbb az igazságszolgáltatás utoléri őket.
Arra a kérdésre, hogy akkor „miért kellett kerületi kapitányt csinálni” a BRFK már szinte egyetlen „nagy öregjéből”, aki felderítőtisztként és rendőri vezetőként is talán a legtöbb ismerettel rendelkezik a budapesti alvilágról, s koránál fogva azokat a „kiöregedett maffiózókat” is ismerheti, akik napjainkban esetleg már csak a háttérből irányítják az ifjabbakat, Tóth Tamás azt felelte: Berki Antal – mert róla van szó – kiváló szakember. Egy olyan kerület kapitánya lett, ahol a nagyszámú autólopás miatt nagyon is szükség van az ő speciális tudására.
Később külön is kitért arra, hogy az új szervezeti rendben megváltozott a kerületek közti együttműködés is. Ma már a központ (a BRFK) közbelépése, beavatkozása nélkül is kisegítik egymást, ha valahol hirtelen túl sok munka adódna.
Tóth Tamás úgy véli, a három éve meghirdetett változások eredményei kezdenek beérni. Akkor egy „együttműködő, támogató, segítő rendőrség” kialakítása volt a cél, amely „szóba áll a lakossággal”, együttműködik a civil szervezetekkel, egyházakkal, iskolákkal. Ahol a bűncselekmény áldozata, károsultja a testület számára nem „zavaró tényező”, hanem az a polgár, aki segítségre szorul.
Tóth Tamás emlékeztetett rá, hogy ezért is írta elő, hogy a nyomozóknak már az eljárás kezdetén tájékoztatni kell a sértetteket, hogy az ügyükben mikor milyen lépések várhatók – nyilván csak olyan mértékben, amit a szakma szabályai még megengednek.
