Az új választási rendszer, amennyiben egyfordulós lesz, ahogy azt a Fidesz jelenleg javasolja, akkor az a nagypártoknak kedvez. Ennek az az oka, hogy már az első forduló előtt, az egyéni jelöltállítás szakaszában meg kell születnie a többség megszerzésének esélyével bíró közös jelölteknek.

Azaz viszonylag nehéz lesz egy LMP-hez hasonló gyors politikai karriert egy most még látóhatáron sem lévő politikai erőnek bejárnia. Ennek ellenére egyre több civil szerveződés vagy szakszervezeti mozgalom tevékenységéből látszik a politikai pártmezőbe való benyomulás szándéka. Ugyanakkor az kevésbé látszik, hogy ezek a csoportosulások szervezeti háttér, anyagi erőforrások és működő politikai struktúra nélkül hogyan lennének képesek érdemi eredményt elérni.

Az elmúlt időszakban több közvélemény-kutatás is azt erősítette meg, hogy csökken a jelenlegi kormánypártok előnye, ugyanakkor egyelőre inkább a bizonytalanok, pártot választani képtelenek tömegébe húzódnak a korábbi Fidesz–KDNP-szavazók. Azt is látni lehet, hogy a többség ma már úgy véli, hogy az ország általában rossz irányba megy, és egyes ügyek mentén megjelenik a kormányellenes hangulat.

Ilyen volt például a Munka Törvénykönyve kapcsán készített szeptember eleji mérés is, ahol a lakosság alapvetően az akkor még részleteiben kevésbé ismert Munka Törvénykönyve tervezete ellen voksolt. Ebből a most létrejövő pártkezdeményezések közül többen azt a következtetést vonták le, hogy a bizonytalanok, pártot nem választók tömege egy új politikai erő megjelenésére vár, amelyik képes alternatívát mutatni a jelenlegi politikai közösséggel szemben. Az intézet véleménye szerint ez az érvrendszer nem feltétlenül igaz, mivel a bizonytalanok a politikából ábrándultak ki, és ezért nagyon nehéz lesz bármilyen új szereplőnek is megszólítania őket.

Hol adottak a párttá válás feltételei?

Érdemes azt megnézni, hogy egyáltalán hol látszik bármilyen lehetősége annak, hogy érdemi pártpolitikai szereplővé alakuljon át egy politizáló mozgalom. A szervezeti háttér és a pénzügyi lehetőségek a mai palettán egyedül talán a szakszervezetek környékén biztosíthatóak, de ez sem ilyen egyértelmű.

Ugyan a szakszervezetek elfogadottsága, hitelessége jónak mondható, legalábbis a korábban publikált közvélemény-kutatásunk ezt mutatta, de ők is csak saját pályán, azaz munkavállalói érdekképviseletként bírnak presztízzsel. De ebből téves lenne azt a következtetést levonni, hogy a választók széles tömege kompetensnek tartaná őket gazdaságpolitikában, zöld ügyekben, vidékfejlesztésben. Márpedig egy politikai párt a mai versenyben nem adhat fel olyan megszólalási területeket, amelyek jelentősen meghatározzák a politikai versenyt.

Melyik politikai erő lehet a következő időszak nyertese?

A mostani párttá válási versenynek van még egy olvasata, értelmezési kerete. Egyre inkább az körvonalazódik, hogy hitelességi problémák, a választók kiábrándulása miatt három tömb versenyére kell felkészülni a következő választásokon. Az egyik a jelenlegi kormánypártok alkotta politikai erő, a másik a szélsőjobboldali párt és a hozzá kapcsolódó szervezetek tömörülése, míg a harmadik egy most még képlékeny számú és formájú ellenzéki erőket tömörítő politikai erő, amely a baloldalon szerveződhet.

Egy jól működő ellenzéki összefogás csak akkor lehet működőképes, ha annak alkotóelemei valóban tudnak új választókat hozni, méghozzá úgy, hogy azok valójában nem a szövetségestől „elszívott” szavazók. A mostani civil kezdeményezések esetében nem látszik az, hogy az ezeket támogatók már ne lennének ott valamelyik ellenzéki párt mögött, mint potenciális szavazók. A bizonytalanok, pártot nem választók jelentős csoportja az adatok szerint nem tudott azonosulni egyik leendő párttal sem, és ebben a politikai keretben erre kicsi az esély is.

Az intézet szerint ugyanakkor láthatólag elindult a verseny azért is, hogy ki lehet majd tagja annak az ellenzéki koalíciónak, amely képes lehet leváltani a jelenlegi kormányzó erőket. Amennyiben lesz olyan új mozgalom, szervezet, amely képes lesz bizonyítania a közvéleménynek és a jelenlegi ellenzéki pártoknak, hogy olyan támogatottsága van, amely nélkülözhetetlen a váltáshoz, akkor jó alkupozíciót érhet el a közös jelöltek vagy listák állítása során, illetve egy esetleges győzelem esetén.

Mindezt úgy, hogy valójában nem derül ki, mekkora is az érdemi társadalmi támogatottsága az új erőnek, vagyis ilyen szempontból virtuális lesz a verseny az ellenzéki oldalon, amelyben döntő szerepe lesz a tömegmegmozdulások szervezésének és természetesen a médiának. Ettől persze lehet olyan politikai érdeke a mostani Jobbikon kívüli politikai ellenzéknek, hogy a köztük lévő távolságot a most alakuló pártképződményekkel próbálják verbálisan áthidalni.

Konkrét hatalmi célok nélkül?

Egy többszereplős koalíció esetén könnyebb a meglévő ideológiai, szakmai ellentéteket áthidalni.  Persze az ellenzék ettől még nem fog tudni feltétlenül több szavazót megszólítani, csak szilárdabb keretet adhatna egy összefogásnak.

A Policy Agenda véleménye szerint a mostani civil kezdeményezések a kormánypártok politikájával szembeni tiltakozás leglátványosabb elemei. A kezdeményezések azért hatékonyak, mert nem hiteltelenedtek el a jelenlegi politikai küzdelmekben, nincsenek konkrét hatalmi céljaik.

Amennyiben e mozgalmak kilépnek a jelenlegi mezőből, és politikai párttá válva mérettetik meg magukat, akkor fennáll annak a veszélye, hogy éppen ezeket az elemeiket veszítik el. Az elemzés szerint a civil szervezeteknek, a szakszervezeteknek éppen a hitelességük okán jobb egyelőre megmaradni saját kereteiken belül. Ez persze nem jelenti azt, hogy a későbbiekben ne lehetne hatékony politikai szervezetet létrehozni a friss tömegmozgalmak bázisán.