A társadalom túlnyomó többségét alkotó heteróknak ebben a minőségükben nem sérülnek az emberi jogaik. Ha egy fiú és egy lány kézenfogva sétál az utcán, nem kell mocskolódó beszólásoktól tartaniuk. Szabadon csókolózhatnak, senki nem fogja gyalázni vagy köpdösni őket. Kapcsolatukat nem kell titkolniuk sem a barátaik, sem a munkatársaik, sem a szüleik előtt, ahogyan a melegek nagy része félelmében teszi. 

A heterókat nem verik meg szexuális hovatartozásuk miatt a nyílt utcán, az általuk látogatott szórakozóhelyre nem dobnak Molotov-koktélt.

Arról, hogy a Nyugaton régóta teljesen bevett és elfogadott melegfelvonulás idehaza mennyiben szolgálja a melegek ügyét, az érintettek körében is megoszlanak a vélemények. Arról viszont, hogy a melegek még ma is hátrányok legkülönbözőbb formáitól szenvednek, és ezek ellen fel kell lépni, nincs vita.

A heteroszexuálisok menete nem a jogvédelemről vagy az érdekképviseletről szólt. Nem a saját helyzetükre akarták felhívni a figyelmet, hanem a "homoszexuális eszmék nyílt terjesztése ellen" tiltakoztak. Nem magukért, hanem mások ellen tüntettek.

Valójában a "homofóbiájukra büszke heterók" demonstrációja volt ez.

Pedig a homofóbia olyan érzelmi csökevény, amitől felvilágosult országokban az emberek próbálnak megszabadulni, és ha már egyszer képtelenek rá, akkor legalább igyekeznek titkolni. Dicsekedni végképp nem szoktak vele.