A tárgyalótermek kultusza az amerikai közkultúra része, amiért sokat tett Hollywood. Akadtak komoly példabeszédek a vásznon, s akadtak az európaiak szemében első pillantásra gyermeteg, ám annál hasznosabb ötletek a valóságban: hogyan zsebelhet be valaki százezreket kárpótlásként, ha be tudja bizonyítani, nem figyelmeztették, s megégette a száját a gyorsétterem forró kávéjával.

A csaknem száz magyar holokauszt-túlélő, illetve leszármazottaik mostani csaknem kilencmilliárd amerikai dolláros (több mint 1700 milliárd forintos) jóvátételi igénye a Magyar Államvasutakkal szemben azonban nem egy csésze forró kávé. A MÁV-nak a zsidóság elleni népirtásban játszott szerepéért kellene, több mint hat évtizeddel később, anyagilag felelnie. Kilencévi kutatómunkával, több tízezer dokumentum átvizsgálásával alapozták meg a keresetet, amely formailag nyilván megfelel az amerikai előírásoknak. Olyan tényeket „nyomoztak ki", amelyekről errefelé mindenki tud, s amelyeket nehezen lehet cáfolni a tárgyalóteremben. A MÁV „pontosan tudta, mit tesz"; „tudatosan biztosított" szerelvényeket 1944 márciusa és októbere között 437 ezer magyar zsidó Auschwitzba szállításához; e szerelvények nélkül a deportálást nem lehetett volna végrehajtani; a MÁV, megszegve a nemzetközi egyezményeket, „gyalázatos és buzgó módon részt vett a népirtásban". Az sem tagadható, ami az amerikai törvények értelmében alperessé teheti a vasutat: ügynökein keresztül ma is értékesít jegyeket és bérleteket az Egyesült Államokban. Érdeklődve figyeljük tehát a pert, bár a felperesek oldaláról tekintve annak kimenetelét kilátástalanná teszi, hogy a hasonló európai kereseteket az illetékes bíróság - teljes megalapozottsággal - elutasította.

Eddig egy amerikai tárgyalóteremben ültünk, de minden nagyrabecsülésünk ellenére, ideje kilépnünk onnan, miközben egy pillantást még vetünk a beadványra. Aszerint ugyanis „bár szükségképpen érzéketlenség pénzről tárgyalni a holokauszt áldozatai ellen elkövetett kimondhatatlan gonoszság kapcsán, jogi úton csak pénzügyi kártérítést lehet kapni". Ha így van, akkor az ügy egyszerűbb, mint gondoltuk. Akkor itt holokauszt-bizniszről van szó, annak minden morbid, ízléstelen hordalékával együtt.

„Beperlem a Földet, mert akaratom ellenére évente egyszer körbekerüli velem a Napot... mert összes elődöm az ősembertől kezdve igen sokat szenvedett ezen a bolygón" - írja a NOL egyik kommentelője a hír kapcsán. Lehet, gúnynak szánta, de én komolyan veszem. Miért a MÁV, miért nem a...? A sor hosszú, és egyszer meg kell szakítani. A gyász néma.

Perelni a történelmet kell szakadatlan, hogy mindenki okuljon. Ennek pedig a pénzhez semmi köze.