- Soha nem éreztem magam politikai költőnek, de nem úgy éltem le az írói életemet, hogy nem tudtam, hol élek. Versben azért nem foglalkoztam politikai kérdésekkel, vagy a közérzetemet sértő közéleti dolgokkal, mert vannak olyan témák, amelyeket szerintem prózában jobban el tudok mondani - mondta Kántor Péter az Egy kötéltáncos feljegyzéseiből című tárcakötetének bemutatóján ma a budapesti Írók Boltjában.

A József Attila-díjas költő tárcái az Élet és Irodalomban jelentek meg, az írásokat most a Magvető adta ki.

A szerző - akivel Szegő János beszélgetett - azt mondta, hogy volt benne bizonytalanság prózaírás közben, izgult, hogy megy-e a "kötéltánc", de egyszer Darvasi László azzal biztatta, hogy "nyugi, lehet bicegni". Hozzátette: az ember nem az örökkévalóságnak, hanem a mának ír, de "a holnap dönti el, hogy a ma mikor van".

A tizenhárom tárcát tartalmazó könyvet - amely tizenhárom kisprózát tartalmaz - Nádler István rajzai illusztrálják. Kántor Péter a bemutatón a Hogy itt mi megy! és a Messze, mint Lacháza című írásait olvasta föl.