Himnusz Light: a szándék nemes, de semmi értelme

A nemzeti erőforrás miniszter könnyített Himnuszt küldött az iskolákba. Miért is? Azért, hogy „a magyarság összetartozását hirdető, jelképes erejű zeneművek most elérhetővé tett változatai népszerűek lesznek, az együtt-énekléssel pedig emelik majd az oktatási intézmények ünnepi pillanatainak fényét”.

Réthelyi Miklóst – akinek volt egy kis kellemetlensége az Operaház igazgatójának utóbb törölt kinevezésével – az vezette, hogy a Himnuszt nehéz elénekelni. Ezt pedig úgy lehet kiküszöbölni, hogy más hangfekvésben kell dalolni.

Nincs ebben semmi kivetni való. A Fidesz-szervezők Petőfi Sándor versét is meg tudták szabadítani március 15-én a fölöslegesen bonyolult sajtószabadságtól. Minek annyi „elérhetetlen” hang a Himnuszba? Amikor elénekelhető sokkal egyszerűbben is. Hasonlóan a Szózathoz, amelynek szintén elkészült a light változata.

A miniszter a közoktatási intézményeknek ajánlotta a fékezett hangzású nemzeti imát. Ha Király Lindának vagy Vikidál Gyulának címezte volna, éspedig azzal a nem titkolt céllal, hogy a Himnusz nyilvános éneklése előtt nem árt jobban fölkészülni, érthető volna a didaktikus szándék. Az iskolák esetében kevésbé, mert ott az énektanárok pontosan tudják, hogyan kell megtanítani és elénekeltetni a gyerekekkel Erkel Ferenc eredeti zeneművét.

A tizenhét hangjával együtt.

Ami valóban nem kevés, de hát ez maradjon a zeneszerző felelőssége. Az énektanárnak semmiféle gondot nem okoz a Himnusz vagy a Szózat begyakoroltatása, némelyikük alkalmazza is azt a trükkös módszert, amelyet a miniszter javasol. Az énektanár ugyanis pontosan tudja, hogy mit tudnak a gyerekei elénekelni, s mit nem. Van diplomája, tapasztalata, együtt él a tanítványaival, ismeri őket.

A mókás eset kapcsán eszembe jut újságíró pályám kezdete, amikor feltalálókat szabadítottak rám (kiszúrásképpen, hadd edződjön a slapaj). Egyszer egy férfi olyan vízilabdát hozott magával, melybe az ujjak számára lyukakat varrt. A találmánynak az volt a lényege, hogy jobb fogás legyen a labdán, s nagyobb gólokat lehessen vele lőni. „De ember, kiáltottam föl, látta már maga Szívós István, Faragó Tamás vagy Csapó doktor kezét góllövés közben?!”

Réthelyi úr szándéka ehhez hasonlít: a szándék nemes, de semmi értelme. Mert a Himnusz népszerű; nem kell népszerűvé tenni. Hogy focimeccsen néhányan hamiskásan elcsúsztak a dallamával, eddig sem zavart senkit.

Most várom a miniszter úr újabb levelét, melyben a matematikatanárokat arról győzködi, hogy a Pitagorasz-tételt vagy a másodfokú egyenlet megoldását is el tudná képzelni sokkal egyszerűbben is.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.