A második világháború utáni négy évtized alatt eltűnt a társadalmi életből a stílus, nem voltak viselkedéstanok, s a társadalomból "alaktalan massza" alakult ki. Ez a "massza" érte meg 1990-ben a rendszerváltást, amikor mindenütt azt lehetett hallani: semmi megtorlás, csak semmi megtorlás! Ilyen hangok szerinte nem csak belülről hallatszottak, hanem külföldről is, s ezekre ajánlatos volt hallgatni.

Boross Péter felidézte: az 1990-es kormányalakítás időszakában Helmut Kohl német kancellár fölhívta Antall Józsefet, s azt kérdezte, hogy Horn Gyula nem lehetne-e külügyminiszter az Antall-kormányban. A politikus hozzátette: szerencséje a honnak, hogy Antall személyében higgadt, felkészült és józan ember került a kormányfői székbe. 

Mint mondta, a mai pártélet nívótlan, rossz és méltatlan, ennek az az oka szerinte, hogy a már említett évszázados hagyományokkal bíró, tekintélytiszteletre alapozott hierarchiát szétdúlták.

A mai politikai helyzettel kapcsolatban Boross Péter kifejtette:  a jelenlegi politikai elit nem képes az összefogásra, ami nem újdonság, hiszen a mohácsi vész után sem tudtak összefogni a széthúzó nemesek. Úgy fogalmazott: vagy nagykoalíció alakul ki az országban, vagy a szembenálló felek között továbbra sem lesz összefogás. Hozzáfűzte: mivel nagykoalícióra nincs esély, nem lesz összefogás sem.

Kitért a magyar-szlovák viszonyt elmérgesítő problémákra, s kijelentette: elismeri Gyurcsány Ferenc debattőri képességeit, mert - mint mondta - jól állta a sarat Ficoval. Kár - tette hozzá -, hogy mind a két kormányfő elbeszélt egymás mellett, hiszen kifelé kommunikáltak.