Nyílt levélben szólították fel a HospInvest Zrt.-t a Vállalkozások Érdekvédelmi Szervezete (VÉSZ) és az egri kórházvédők, hogy három napon belül hagyja el a kórházat, mert ha nem, a demonstrálók megszállják a cég székhelyét, illetve vezetőinek otthonát, ingatlanjait. Az ultimátumot Éliás Ádám, a VÉSZ vezetője egy teherautó platójáról ismertette a HospInvest Zrt. budapesti székháza előtt.

A szervezet összevont demonstrációt tartott a HospInvest Zrt. székháza és a Honvédelmi Minisztérium előtt, mert szerintük mindkét intézmény lábbal tiporja a törvényességet. Úgy vélik, a HospInvest Zrt. annak ellenére foglalta el az egri kórházat, hogy jogerős bírósági döntés tette semmissé a kórház üzemeltetésről szóló szerződését, s több száz orvost, ápolónőt alázott porig a haszonszerzés reményében. (A HM pedig állításuk szerint jogtalanul járt el egyik építtető vállalkozójával, aki végül egyetlen fillért sem kapott az elvégzett munkáért.) Éliás Ádám mondatait  néhány motoros, két tucat autó és egy félbusznyi egri kórházvédő és sok-sok újságíró hallgatta a HospInvest  székháza előtt. A kapuk zárva, mögöttük biztonsági őrök, a kerítésen pedig plakát: Egerben vagyunk, gyógyítunk.

A demonstrációt Dézsi Lajos, a VÉSZ másik vezetője azzal magya-rázta a Népszabadságnak, hogy a cél közös: a pénz, a kizsákmányolás ellen tüntetnek. Arra a kérdésre, hogy ő is ellentmondást lát-e a vállalkozás és a profitellenesség között, a 28 éves fiatalember azt válaszolta: nem, mert az egészségügy közérdek, és ott nincs helye a profitnak, a piacnak. Szerinte a kórházat nem lehet vállalkozásba adni, nem lehet a gyógyításban kvótákat szabni. A HospInvestnek nyereséget kell kivennie, míg az államnak csak az a dolga, hogy minden legyen rendben a gyógyítás körül. Mint mondta: biztos abban, hogy eredményt érnek el az egriek ügyében.

Már volt hasonló sikeres akciójuk, amikor a szervezethez tartozó vállalkozók tömegesen megszálltak egy  hivatalt, és addig onnan nem mozdultak, míg meg nem kapták, amit akartak. Ennél több részlet aztán a múltbéli sikeres akcióról nem derült ki.

Az egriek csoportban ácsorogtak, főként ápolónők, műszakiak. Orvos – Pócs Alfrédon, Mánya Kristófon és egy belgyógyászon kívül – nem jött velük a demonstrációra.  Egykedvűen hallgatták a szónokot. Kovács Sándorné laborasszisztens azért aggódott, mert még nem kapta meg a végkielégítését, se az elbocsátó papírját, arra pedig szüksége lenne az elhelyezkedéshez. Neki másfélmillió forint járna, több mint harminc évet húzott le az egri kórházban.

Hegedűs József 21 évet dolgozott villanyszerelőként a kórházban, ő alig több mint egymillió forintot vár. Arra a kérdésre, hogy miért nem maradtak a HospInvest által átvett intézményben, mindketten azt mondják, hogy papíron nem kaptak volna több pénzt, igaz, jártak volna plusz juttattatások, de azokat meg bizonytalannak érezték. Egy másik ápolónő úgy fogalmazott: hogy is maradhattak volna abban a hangulatban? A harcban évtizedes barátságok bomlottak föl, mindenki utált mindenkit. Aki útban van, annak mennie kell.

A platóról ekkor Éliás Ádám épp arról beszélt, hogy ez a demonstráció csak a kezdet, a valódi cselekvés az lesz, amikor a kórházvédőkkel visszafoglalják az egri kórházat és helyreállítják a törvényes rendet. A VÉSZ tudja, hogyan kell „közömbösíteni” a biztonsági őröket.

A kórházvédők nevében felszólaló Pócs Alfréd azt mondta: a cég kapuján lévő felirat, hogy a HospInvest Egerben gyógyít, helyesen úgy hangzik: nem gyógyítunk, hanem gyilkolunk. A cég székházától a vállalkozók a HM-hez vonultak.

A HospInvest Zrt. vezetője, Kollányi Gábor telefonon az ultimátumra csak annyit mondott: „azért még jogállamban élünk.”

Egerért Budapesten