A panaszos az iskolai órán a mobiljával játszott, ezért az osztályfőnöke elvette tőle a telefont, és a készüléket a tanári asztalon hagyta. A szünet végére a telefon eltűnt, és a diákok osztályfőnöküknek csak hosszas faggatás után árulták el, hogy a készüléket egyik osztálytársuk vette el az asztalról, és már a szünetben vissza is adta a panaszosnak.

Ezt követően szerzett tudomást az osztályfőnök egy internetes közösségi portálon folytatott beszélgetésről, amelyben a diákok a fenti eseményeket taglalták, és a tanárra nézve sértő kifejezéseket használtak. A történtekről a tanár beszámolt az iskolában korábban bűnmegelőzési órát tartó rendőrnek, és segítségét kérte, hogy a diákok figyelmét felhívja arra: hasonló esetben akár rendőrségi eljárás is indítható velük szemben lopás miatt.

Néhány nap elteltével ezért – az osztályfőnökkel megbeszéltek szerint – a rendőr megjelent az egyik tanórán, ahol az egész osztály jelen volt, és közölte, hogy az internetes portálon folyt beszélgetés miatt rendőrségi eljárás indult: ennek keretében az osztály tanulóinak tanúkénti meghallgatása válhat szükségessé a helyi rendőrkapitányságon. Ezen felül pedig az ügyben a panaszost és a telefon visszavételében érintett másik tanulót gyanúsítottként fogja kihallgatni.

A közlés alátámasztására a rendőr készített egy idézéshez hasonlító iratot, amit a két érintett diáknak az órán át is adott. Mintegy négy óra telt el, mire az osztályfőnök közölte a panaszossal, hogy valójában nem kell bemennie a rendőrségre, nem folyik ellene eljárás, és az idézés átadására csupán egy színjáték keretében, nevelési célzattal került sor.

A Független Rendészeti Panasztestület a panaszeljárás során megállapította, hogy a rendőr súlyos jogsértést követett el, amikor egy valós ügy iktatási számát felhasználva valótlan tartalmú hivatalos iratot állított ki és adott át a panaszosnak. A törvény által ráruházott hatalmat arra használta, hogy a panaszosban – pedagógiainak gondolt célzattal – félelmet, riadalmat keltsen.

A testület álláspontja szerint annak kilátásba helyezésével, hogy a panaszos büntetőjogi felelősségre vonásra számíthat a történtek miatt, a rendőr illetéktelen állami beavatkozást valósított meg a panaszos életébe, és ezzel megsértette a panaszos emberi méltóságát. A jogsértés súlyának vizsgálatakor a testület különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy a panaszos az események idején alig töltötte be a 14. életévét.

A sérelem súlyát fokozta az is, hogy a hamis idézés átadására a panaszos osztálytársai előtt került sor, így a rendőr eljárása a panaszos becsületét is csorbította és jó hírnévhez való jogát is sértette. A testület megítélése szerint a rendőr magatartása ezen túlmenően alkalmas volt a büntető igazságszolgáltatás komolyságába és a rendőrség megfelelő működésébe vetett állampolgári bizalom megrendítésére is, hiszen azt a benyomást keltette, hogy a büntetőeljárás nem több mint fegyelmezési célzattal igénybe vehető drámapedagógiai  eszköz, amelyet a rendőr – ha szükségesnek látja – akár általános iskolások megfegyelmezése érdekében is  elővehet .

A fentiek alapján a testület úgy ítélte meg, hogy az érintett rendőr magatartása súlyos alapjogsértést okozott. A panaszt ezért kivizsgálásra az országos rendőrfőkapitánynak továbbította, aki utóbb határozatában a Testület megállapításaival egyetértve a panasznak maradéktalanul helyt adott.