A magányos Sólyom - galéria az elnök öt évéről

HALMAI GÁBOR egyetemi tanár, alkotmány jogász:

Sólyom László lényegesen jobb köztársasági elnök volt, mint bármelyik, 2005-ben felmerült jelölt lett volna. Most is jobb elnök lenne, mint amilyen Schmitt Pál lesz. Komolyan elkötelezte magát az 1989-1990-es alkotmányos rend mellett, melynek kialakításában, megerősítésében maga is részt vett. Pontosan ez az oka, hogy idén már nem lehetett a Fidesz jelöltje.

Ugyan öt éven keresztül a népszerűségi listán végig vezető helyen szerepelt, Sólyom László pontszámai alacsonyabbak voltak elődeinél. A volt alkotmánybíró ugyanis a maga feje után ment, kiosztott baloldalt és jobboldalt egyaránt. Visszatekintés öt évre

A másik jelentős érdeme, hogy szuverén személyiség, aki nem politikai parancsok alapján működik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lett volna sok esetben elfogult. Elfogultsága azonban nem valamilyen jobboldali utasítás eredménye volt, inkább személyes ellenszenv vezette, különösen a korábbi miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel szemben.

Alapvetően két feladata volt, az egyik a nemzet egységének megteremtése, a másik az állam demokratikus rendje feletti őrködés. Ami az első feladatot illeti, komoly kritikát érdemel. A romagyilkosságok idején túl későn szólalt meg, a melegfelvonulást ért erőszak ügyében pedig egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy kifejezze az együttérzését. Pedig egy köztársasági elnöknek valamennyi kisebbséget a védelmébe kell vennie. A demokratikus rend védelme érdekében már a Magyar Gárda megalakulásakor tiltakoznia kellett volna. Nem tette meg, véleményem szerint nem azért, mert nem látta, hogy mi lesz ebből, hanem, mert nem érezte fontosnak, hogy fellépjen ellene.

További komoly hibának tartom a jelölési gyakorlatát is, azt, hogy nem egyeztetett a pártokkal, így fontos funkciók maradtak betöltetlenül hónapokig. Sólyom László sosem volt igazi politikus, és elnöksége alatt sem vált azzá.

Egy politikus államfő, ha folytat is valamilyen külpolitikát, figyelembe veszi, hogy az milyen hatással van Magyarország kapcsolatára a szomszédos országokkal, és azt, hogy milyen külpolitikát folytat a regnáló kormány.

Különösen nagy csalódást okozott a tevékenysége az elmúlt két hónapban. A Fidesz törvényalkotási dömpingjét lényegében végigaszszisztálta, csak egy törvényt küldött el az Alkotmánybíróságnak, pedig ez legalább öt-hat esetben indokolt lett volna. Hallgatásával összefüggésben pedig nem jó az akusztikája annak, hogy juttatásait az utolsó pillanatban kibővítették.