Hagyó-per - Szalainé szerint járt neki az 54 millió

A BKV Zrt. korábbi humánpolitikai igazgatója, Szalainé Szilágyi Eleonóra tizennegyedrendű vádlott nem ismerte el bűnösségét a Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes és 14 társa ellen indult büntetőper pénteki tárgyalásán a Kecskeméti Törvényszéken.

Nem követett el bűncselekményt, ezért visszautasítja a vádat Szalainé Szilágyi Eleonóra, a BKV volt humánpolitikai igazgatója, akit a Hagyó-ügy 14. rendű vádlottjaként különösen nagy kárt okozó csalás bűntettével vádol a Központi Nyomozó Főügyészség. Tegnap az ő meghallgatásával folytatódott a Kecskeméti Törvényszéken a Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettes és 14 társa ellen június 13-án indult büntetőper.

A vádirat szerint Szalainé Szilágyi Eleonóra megtévesztette a BKV Zrt.-t, mert úgy vett fel bruttó 86 millió forint végkielégítést, prémiumot, felmondási időre járó jövedelmet és titoktartási díjat, hogy előzőleg már megállapították az előre hozott nyugdíjra való jogosultságát. Mint a tárgyaláson felelevenítették, Szalainé kétszer is elbúcsúzott a munkahelyétől, megkapta a fent említett összeget, kapta a nyugdíját is, valójában azonban egészen 2009. jú­lius 27-ig tovább végezte a munkáját teljes fizetésért.

A vádlott azzal védekezett: egyáltalán nem egyedülálló az ő esete. Csak a BKV-nál 50-60 vezető beosztású dolgozóval készült olyan megállapodás, amelyben közös megegyezéssel a munka törvénykönyvében, illetve a kollektív szerződésben megállapítottnál kedvezőbb feltételekkel szakították meg az illető munkavállalók jogviszonyát. A közös megegyezésnél ugyanis csak az számít, amiben a felek megállapodnak. Szalainé Szilágyi Eleonóra már a 2005-ben, még az Aba Botond vezérigazgató által aláírt menedzser-szerződésében 100 nap felmondási időt, 14 hónap végkielégítési időt és négy hónapi munkabérnek megfelelő titoktartási díjat kapott. Ez megmaradt akkor is, amikor Aba Botondot leváltották, és utódja, Antal Attila elvonta ­Szalainé munkakörének jelentős részét, a bérét és a munkaviszonya megszüntetése esetén járó, az átlagember számára horribilis összeget azonban változatlanul hagyta.

Szalainé Szilágyi Eleonóra szerint bevett gyakorlat volt, hogy valaki közös megegyezéssel távozik, fölveszi a kölcsönösen kialkudott járandóságát, majd nyugdíjba megy, ha megvan az erre való jogosultsága. Az is bevett gyakorlat, hogy a nyugdíjuk mellett tovább dolgoznak emberek – a vádlott legalább 25 ilyen esetet ismer. Nem érti, hogy ha ez bűn, akkor miért egyedül ő ül érte a vádlottak padján.

Szalainé 2008. január 24-én – bár akkor sem volt utódja – állapodott meg Antal Attila vezérigazgatóval a munkaviszonya közös megegyezéssel való megszüntetéséről. Azt is beleírták a megállapodásba, hogy Szalainé a munkaviszonya megszűnésével kapcsolatos járandóságait – a bíróság előtt is hangsúlyozta, hogy a bruttó 86 millió forint nettóban mindössze 46 millió volt – már március 31-én megkapja. Szalainé szerint ja­nuár végén még eszébe sem jutott, hogy nyugdíjba menjen, de aztán a vállalatnál kialakult káosz, a személyeskedő, értelmetlen viták hatására már március 21-én bejelentette igényét az előre hozott nyugdíjra. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak mindössze hat nap kellett ahhoz, hogy március 27-én határozzon Szalainé nyugdíjának megállapításáról, méghozzá visszamenőleg, 2007. december 6-tól. Szalainé számlájára 2008. március 31-én a megállapodás szerint átutaltak 54 millió forintot. A bíróságon jogvita tárgya volt, miért nincs írásos nyoma annak, hogy a kifizetést valaki engedélyezte volna. Szalainé cáfolta, hogy ő adott volna utasítást, hogy utalják át neki a pénzt. Mindenesetre átutalták, majd a humánpolitikai igazgató maradt tovább a munkahelyén.

Antal Attila ugyanis betegszabadságra ment, április 16-tól Balogh Zsolt (ő az, aki szerint nokiás dobozban adták Hagyónak a 15 millió forintot) lett a megbízott vezérigazgató, aki megint csak nélkülözhetetlennek tartotta Szalainé részvételét a sztrájktárgyalásokon, és megállapodott vele, hogy a munkaviszonya mégsem szűnik meg, csak egy későbbi időpontban. Szalainé bevetette a megállapodásba, hogy a munkaadó és a munkavállaló elszámoltak egymással. A tárgyaláson ezt úgy magyarázta, hogy jelezni kívánta: miután megkapta a 86 milliós végkielégítést, újabbra nem tart igényt. A bíró kérdéséből kiderült: ezt a megfogalmazást úgy is lehet értelmezni, hogy Balogh lemondott arról, hogy valaha is visszakérje a pénzt.
A tárgyalás szeptember 11-én Hagyó meghallgatásával folytatódik.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.