Bár a síelés nem maradt el hóhiány miatt, a sífutás azonban igen - fogalmaz Gyurcsány Ferenc a blogjában. Salzburg felett időnként inkább tavaszra hasonlított az idő, mint igazi alpesi télre karácsony és szilveszter között. A lesikló pályákat éjszakánként hóágyúval előkészítették ugyan, de környezetük inkább zöld volt, így aztán maradt a korábbi módi, csak a lesiklópályákat használtuk, igaz, ezt sem vittük túlzásba.

Ezután arról tudósít, hogy az elmúlt években egyre inkább a családért, a társaságért várta a szünetet, s nem önmagában a síelésért. Két baráti házaspárral közösen vettek ki egy parasztházat, a gyerekekkel együtt tizenketten töltöttel el egy hetet a "viszonylagos elzártságban".

"Imádom az egész napos sürgés-forgást, írja az érzelmesre váltó Gyurcsány, a reggelire sütött (félkészen kapható) zsemlék illatát, az egymás után érkező gyerekek álmos arcát, a zsivajt, a tanakodást, hogy akkor mi történjen ma. A pályán kevésszer voltunk kint, inkább szánkóztak a gyerekek, közösen főztünk, beszélgettünk, játszottunk. Az élet a konyha körül zajlott, ott álltunk körben, főzés közben beszélgetve, iszogatva. A gyerekek élvezik a nagyobb társaságot, feloldódnak a kavalkádban, mindenki figyel mindenkire, eltűnnek a merev határok, az segít, az beszélget, az felügyel a gyerekekre, aki éppen a legközelebb van.

Tévét nem néztek, olvasásra sem maradt idő. A gyerekek közül volt azonban olyan, aki matematikát tanult a szünidőben.

"Jó most újra itthon - fogalmaz a volt miniszterelnök. A reggeli készülődés, az edzés, a napi rutin, a küszködés, a tervezgetés, a barátok."

A politikai aktualitásokról nem ír semmit. Csak annyit jegyez meg, "bár nem volt könnyű az előző év, de miért biggyesztenénk le ajkunkat? Nyilván 2010 sem lesz egyszerű, de nem baj. Ahogy mondani szokták, minden kihívás lehetőség is egyben. A lehetőségekben pedig benne van, hogy jó dolgok is történhetnek. Persze mi is kellünk ehhez."