Az elmúlt években sok minden kimaradt a hétköznapokból, írja Gyurcsány Ferenc legutóbbi blogbejegyzésében. Nem bántam, hogy soha nem voltam nagy tévénéző, azt jobban, hogy olvasásra, színházra már tényleg alig maradt idő. Zsúfolt életet éltünk.

Mostani életem sokkal inkább hasonlít egy átlagos értelmiségi életére. Napközben döntően olvasás, jegyzetelés, találkozók és ügyintézés, este pedig ha lehet, együtt a Klárával, gyerekekkel, barátokkal. A tévé továbbra sem köt le, de elkezdtem felfedezni az elmúlt évek sikersorozatait. Kölcsönkérek barátoktól egy-egy dvd-t, aztán ha tetszik, inkább megveszem. Dr. House-ról például korábban nem is hallottam, most megvettem az első három évfolyamot. A zseniális szociopata orvos történetét kifejezetten élvezem.

Gyurcsány a legizgalmasabbnak az olvasást tekinti. Falja a könyveket, csaknem válogatás nélkül. Tanulmányokat, monográfiákat, regényeket olvas.

A közélet első vonalából visszahúzódtam, jegyzi meg a post végén. Persze figyelem, hogy mit tesz a kormány, mit mondanak, csinálnak a pártok. Találkozom emberekkel, beszélek velük, tájékozódom. Olvasom, hallom, hogy van, aki ennél aktívabb szerepet szeretne látni tőlem. Én ebben a helyzetben a visszafogottságot tartom magamra számára követendőnek.