Csavaros kommunikációs fogás, gondolhatnánk. Két tábor, két kommunikáció. De valójában kettő a tábor? Igaz az, hogy nekünk más az elvárásunk a politikval szemben, mint a nyugat-európai választóknak? Ennyire különböznénk mentalitásban, kultúrában, gondolkodásban az európai főáramtól? Szóval csak megjegyzem, hogy a kettős kommunikáció elméletéből annak elismerése is következik, hogy mi „mások” vagyunk. És tényleg „mások” szeretnénk lenni? - teszi fel kérdét legújabb blogbejegyzésében Gyurcsány Ferenc.

És az "elemzők" ezt szeretnék erősíteni?

Azt mondja egy brüsszeli barátom, hogy ezzel a fellépéssel Orbán végképp kiiratkozott a klubból. Az európai politikusok klubjából. Hogy nem lesz komoly politikus, aki zakót – blézert – hanyagul levetve egy hátradőlős beszélgetésre hívná a magyar miniszterelnököt. Van ilyen klub? Bizony van.

Pár mondatban az egyikről. Az Európai Tanács üléseinek esti munkavacsorája előtt egy, a többiek előtt szigorúan elzárt területen találkoznak az állam- és kormányfők. A büfében még megisznak egy italt. Egy pohár bort, egy gin-tonikot, közben beszélgetnek. A kavalkádban jól érzékelhető, hogy kinek milyen az elfogadottsága. Kihez lépnek oda, kire figyelnek egy társaságban, kivel beszélgetnek csak a hivatalos ügyekről, kivel anekdotáznak szabadon. Sok „nagy embert” láttam magányosan ebben a körben, és gyanítom, egyik sem bánta, hogy a médiának nincsen betekintése ide, a színfalak mögé - emlékszik vissza az egykori miniszterelnök.

Tehát nem az a kérdés önmagában, hogy milyen volt Orbán strasbourgi szereplése. (Szerintem egyébként szégyenletes.) A következmények beláthatatlanok. Ha a magyar miniszterelnök nem érti, hogy elnökségének sikere mások mellett a német kancellár és a francia elnök együttműködési hajlandóságán is múlik, vagy talán elsősorban ezen, akkor csúnya vége lesz ennek a félévnek. De nagy kérdés, hogy Orbán múlt heti performance-a után, talál-e még komoly együttműködő partnert. Vagy inkább mindenki megvárja a lengyel elnökséget, Donald Tusk miniszterelnökkel az élen? Arra a politikusra várva, aki az Ikrek (lásd: Kaczynski fivérek) sok feszültséget hozó országlása után megerősítette Lengyelország európai arcát.

Szégyen ide, szégyen oda, megjelentek az első írások arról, hogy nincs más feladata Európának, csak kibekkelni ezt a félévet (az első hónapnak lassan vége), aztán majd jöjjenek a lengyelek. Az első pofon mindenesetre már megérkezett. A strasbourgi hiszti után szinte azonnal döntöttek az illetékesek: eeben a félévben nem csatlakozhat Schengenhez Románia és Bulgária - pedig Orbán ezt magyar prioritásként jelölte meg. Az Unió visszaütött, magyar diplomáciai kudarc a vége.

Hogy írta a Magyar Narancs a címlapján? „Ütős kezdet”. Valóban. Ütős.

Minket üt.