Az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) és a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) még tavaly decemberben döntött arról, hogy új konföderációt hoznak létre. Az MSZSZ-t formálisan meg is alapították, de az elnökség akkor elsősorban az egyesülési folyamat levezénylésére kapott megbízást.

Most novemberben az integráció lezárul: a három alapító – miután eddig önállóságukat nagyrészt megőrizve működtek – előbb kimondja saját megszűnését és beolvadását az új szervezetbe, a kongresszuson pedig döntenek arról, ki vezesse a legnagyobb, mintegy 250 ezer tagot számláló, tehát kétségkívül legnagyobb szakszervezeti tömörülést. A régiek többsége most visszavonul: Pataky Péter MSZOSZ- és egy évre megválasztott MSZSZ-elnök életkora okán nem indul, s ugyanígy döntött Varga László, a SZEF vezetője, az MSZSZ mostani alelnöke is.

A tét az, hogy sikerül-e létrehozni egy valóban hatékony dolgozói érdekképviseleti szervezetet, mert az elmúlt egy évben az MSZSZ leginkább saját belső ügyeivel volt elfoglalva. Ezt egyébként házon belül sem vitatják, elismerve: három országos választást tartottak anélkül, hogy a szakszervezet – a pártoktól függetlenül, de kétségkívül a szavazók akaratának befolyásolása céljából – artikulálta volna a munkavállalói érdekeket.

A múlt héten lezárult jelölési folyamat eredményei alapján már biztos, hogy az elnöki posztra Kordás László, az MSZOSZ korábbi alelnöke, a Közmunkások Szakszervezetének vezetője, a Gyurcsány-kormány egykori munkaügyi államtitkára pályázik. Mellette az egyik alelnöki posztot Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára, a másikat Nemes Gábor, az Egységes Közlekedési Szakszervezet vezetője tölthetné be.

Őket tartják többen a „mozgalmároknak": a szakszervezeti pályafutásukat egészen alul kezdték, és diplomát is csak munka mellett szereztek. Kordás a múlt század nyolcvanas éveiben hegesztőként dolgozott az Ikarusnál, Borosné szintén hosszú ideig töltött be különféle beosztotti posztokat a közigazgatásban, Nemes pedig buszvezetőként indult. Hárman közös programmal is előálltak, amely szerint céljuk egyebek mellett „az eltorzult jogállamban" elvett munkavállalói jogok visszaszerzése, a küzdelem a korlátlan kizsákmányolás, a megalázó munkafeltételek, a dolgozói szegénység ellen, s hasonlóképpen fontosnak tartják a ma alig létező társadalmi szolidaritás erősítését.

Formálódott egy másik hármas is: ugyancsak hivatalos elnökjelölt a Építő-, Fa- és Építőipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének vezetője, Pallagi Gyula. Mellette a versenyszférát alelnökként Székely Tamás, a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége és az Autonómok elnöke – mostani MSZSZ-alelnök –, a közszférát pedig Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét vezetője képviselné. Szakértelem, akcióképesség, szolidaritás – Pallagi ezt a három hívó szót fogalmazta meg. A „technokraták" különben inkább az „értelmiségi" vonalat képviselik, és rövidebb szakszervezeti múlttal rendelkeznek.

Az MSZSZ-nek több mint hatvan tagszervezete van, de közülük nagyjából kéttucatnyi nem nevezte meg saját elnökjelöltjét. Ugyanez a helyzet az alelnöki tisztségek esetében is, amit forrásaink azzal magyaráznak, hogy sokan a kivárásra játszanak: senki mellett nem akarnak elköteleződni. Így a titkos szavazás végeredménye annak ellenére is kérdéses, hogy Kordást 24, Pallagit pedig kilenc szervezet jelölte elnöknek, míg a versenyszférás alelnöki posztra Nemes, a közszférásra Borosné tűnik a befutónak. A küldöttek ugyanis nem kötött mandátummal érkeznek, tehát arra voksolhatnak, akire akarnak. A jelöltekről ráadásul külön szavaznak, így az sem biztos, hogy a „csomagban" indulók együtt nyernek.