A kormánypárti lapok ünnepelnek: „véget ért a turulháború”, végleges fennmaradási engedélyt kapott a XII. kerületben 2005-ben felállított turul szobor. Ez valóban fényes győzelem. A törvényesség ellenségeinek és a náci tömeggyilkosok barátainak győzelme.

A Magyar Köztársaság jogrendjéért felelős valamennyi illetékes intézmény megállapította, hogy a hegyvidéki önkormányzat törvénysértően állította fel a szobrot. Két jogerős döntés rendelte el az eltávolítását. Ha tényleg az erős, hatékony állam és a törvénysértések elleni gyors, határozott fellépés lenne fontos azoknak, akik erre hivatkozva dúlják fel a Magyar Köztársaság jogrendjét, akkor elrettentő példaként emlegetnék, hogy a törvényes rendet fél évtizeden át el lehetett szabotálni. Ehelyett az új többség első dolga volt, hogy a Németvölgyi út madara kedvéért törvényt módosítson, s teljhatalmat adjon a főváros köztereinek beszobrozására  a huszonhárom kerületi önkormányzatnak. Az a kormánytöbbség, amely minden döntést odáig központosít, ameddig csak lehet, egyetlen szobor érdekében szembefordult önmagával.

S miért? Hogy a „jobboldal” nácibarát részének a kedvében járjon. Ezt a gesztust ama ordas hazugság alá rejtették, hogy a „balliberális hatalom” „ősi magyar jelképünk” ellen indított támadást. A frászt! Tele van turullal az ország, a leghatalmasabbat annakidején, amikor még volt elnöke a köztársaságnak, Göncz Árpád avatta fel Tatabányán. Ott van a madár a Szabadság-hídon, az ötvenforintoson, a Nemzetbiztonsági Hivatal  jelvényén, senkinek semmi baja velük. Általában.

A turul ősi magyar hadijelkép. A hegyvidéki, amely hatalmas kardot tart a csőrében, hangsúlyozottan az. Egy hadi jelkép, ha valamely konkrét hadviseléshez kötődik, akkor azt magasztosítja föl. Ha a turul egy ’48-as emlékművön van, akkor a szabadságharc igazságát szimbolizálja. Ha pedig második világháborús emlékművön, akkor a náci birodalommal szövetséges, annak győzelméért harcoló magyar hadsereg igazságát. Azoknak az igazságát, akik Budapesten Hitler parancsára a végsőkig kitartottak, hoyg aztán a városnak minél több polgári áldozata legyen, minél többen pusztuljanak el a harcokban, az ostromban, a deportálásban, lövettessenek a Dunába.

A hegyvidéki turult úgy állították föl mint a kerület civil áldozatainak (más források szerint: valamennyi áldozatának) emlékművét! Mintha lehetne az áldozatokra a gyilkosaik igazságát hirdető szimbólum előtt emlékezni!

Azt gondolnánk, hogy azok a mérsékeltnek mutatkozó politikusok, akik ezt az aljas, perverz ötletet felkarolták és védelmezték, nem is értették, miben működnek közre. De ezt nem gondolhatjuk. A hegyvidéki turul náci kultuszhelyeként működik. A „turulvédő” mozgalom szervező ereje a Jobbik, melynek televíziója Hitlert, képviselője Héjjas Ivánt dicsőíti. A Jobbik hirdette meg a „turulvédő” tüntetést is 2008 júliusában, amely elé a Jobbik alelnöke, Novák Előd írt cikket a Barikádban. Ebben a nácik elleni harc áldozatait gyalázta, az „áruló Budai Önkéntes Ezredet” és a „terrorista Ságvárit”.  A tüntetésen üdvrivalgással üdvözölték a kuruc.info képviselőit, jelen volt Toroczkay terrorista csapata, az egész díszes náci bagázs kereszténydemokratákkal kiegészülve, hogy a náci megszállók és a magyar hatóságok elől ’44-ben egy közeli rendházban bujdosó Barankovics István is tudja a mennyekben, kik bitorolják pártja nevét.