A gyermekvédelmi jelzőrendszer működése még mindig nem kellően rendszerszerű, egyes szervei pedig elérhetetlenek a gyermekek számára – állapította meg Szabó Máté átfogó vizsgálata a jelzőrendszer többszáz tagjának megkeresése nyomán. Az ombudsman számos jogalkotási javaslatot tett a helyzet orvoslására.

Nemzetközi felmérések szerint Magyarország a gyermekek biztonsága szempontjából "veszélyes hely", havonta átlagosan két gyermek lesz bántalmazás áldozata. Az UNICEF (az ENSZ  gyermekvédelmi szervezete) 2009-ben kiadott jelentése szerint Magyarországon a gyermekek mintegy 4%-a kénytelen elszenvedni bántalmazást, ám mértéktartó becslések szerint is legalább három tényleges bántalmazás jut egy felderített esetre. A jelzőrendszer megfelelő működésének követelménye nem igényelhet ennél megalapozottabb indokolást – fogalmazta meg Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.

A gyermek érdekének védelme valamennyi felnőtt morális kötelessége – áll az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletében. Sokszor azonban nem pusztán morális, hanem jogi kötelezettség is a gyermekvédelem. A gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak jogszabályban rögzített feladata a gyermek veszélyeztetettségének felismerése és kezelése, különösen a gyermekkel való rossz bánásmód (bántalmazás, elhanyagolás) eseteinek feltárása.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa átfogó vizsgálatot indított annak feltárására, mennyire érzékeny a hazai gyermekvédelmi jelzőrendszer a rossz bánásmód gyermeken észlelhető jeleire, hány esetben merül fel a bántalmazás vagy elhanyagolás gyanúja, milyen gyakran jelzik ezt egymásnak az érintett szervek, továbbá mennyire képes maga a gyermek működésbe hozni az őt védeni hivatott rendszert.

Az ombudsmani megkeresésekre öt felsőoktatási intézmény, két orvosi szervezet, hét rendőr-főkapitányság, 18 oktatási intézmény, két menekülteket befogadó állomás, valamint hozzávetőlegesen 360 gyermekjóléti szolgálat, 1100 védőnő és mintegy 100 nevelési tanácsadó küldött választ. Ezek alapján az ombudsman több vonatkozásban is megállapította a gyermek különleges védelemhez és gondoskodáshoz való jogának sérelmét, illetve annak közvetlen veszélyét.

A gyermekvédelmi rendszer tudomására jutó bántalmazásos esetek száma jóval alacsonyabb, mint azt a társadalomtudományi kutatások becslései indokolnák. Szinte példa nélküli, hogy egy gyermek maga kérjen segítséget, amit a gyermekek életkori sajátosságai mellett a jogtudatosság hiánya, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer szó szoros és átvitt értelmében vett "érzéketlensége" magyarázhat. Nem ritka az sem, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai azért nem teljesítik jelzési kötelezettségüket, mert személyes megtorlástól tartanak.

Kedvező tény, hogy szinte valamennyi településen biztosított a gyermekjóléti szolgáltatás, ám általános jelenség a szakemberhiány: a családgondozók létszáma alacsony, ehhez mérten a gondozott családok, illetve gyermekek száma sokszor jóval meghaladja a jogszabályban meghatározott legnagyobb létszámot. Sajnálatos az a válaszokban megjelenő attitűd, mely szerint az orvos csak gyógyítja sérüléseket, de nem feladata a gyermekbántalmazás megelőzése. Különösen aggasztó, hogy a legritkábban a háziorvosoktól, házi gyermekorvosoktól érkeznek gyermekbántalmazásra utaló jelzések.

A nevelési-oktatási intézményekben általában nincs olyan szakember, akinek kizárólagos és állandó feladata lenne a gyermekek helyzetének feltérképezése, panaszaik meghallgatása és szükség esetén továbbítása a gyermekvédelmi szervhez. A gyermek- és ifjúságvédelmi felelősök és az iskolapszichológusok ismertsége esetleges, elérhetősége sok esetben nehézkes. A rendezetlen állampolgárságú gyermekekre a gyermekvédelmi előírások főszabályként nem vonatkoznak, e különösen nehéz helyzetben lévő gyermekcsoport gondozása így csak kivételesen fordul elő.

Az alapjogi visszásságok orvoslása, valamint a visszásságok közvetlen veszélyének elkerülése érdekében a biztos felkérte az oktatási és kulturális minisztert, hogy fordítson nagyobb figyelmet a gyermekek jogtudatosítására, ezen belül annak kiemelésére, hogy a bántalmazott gyermekek mely szervekhez fordulhatnak segítségért. Az oktatási minisztert kérte fel a biztos arra is, hogy fontolja meg a gyermek- és ifjúságvédelmi felelős, valamint az iskolapszichológus kötelező alkalmazását. Az ombudsman az egészségügyi miniszternek címzett ajánlásában megfogalmazta, hogy az orvosképzés során kiemelt kérdésként kellene kezelni az orvos gyermekvédelmi jelzőrendszerben betöltött szerepét.

A biztos a szociális és munkaügyi miniszternél kezdeményezte, hogy hatékonyabban védjék a jelzőrendszer tagjait, valamint annak biztosítását, hogy gyermekjóléti szolgálatok tegyenek eleget a visszajelzésre vonatkozó kötelezettségüknek. Felhívta a minisztert arra is, hogy a tisztázatlan állampolgárságú gyermekek gyermekjóléti ellátásának szabályait hozza összhangba hazánk nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségeivel