- „Mindenki megbukott” – ezzel a címmel írt blogbejegyzést a hétvégén a „romaszámláló” miskolci rendőrkapitány ügyében. Olvasta a hozzászólásokat? Ezek után is helyesnek tartja a kapitánnyal kapcsolatban tett kijelentéseit?

- Természetesen ma is minden mondatát vállalom. Persze nem egy különösebben kiemelkedő politikusi teljesítmény négy napig ugyanazon az állásponton maradni... Megjegyzem, a botrányt - nagyon helyesen - a média robbantotta ki, a rendőrkapitány vitatott kijelentéseiről ugyanis videofelvétel készül. Én annyit tettem, hogy nyilvános levélben fordultam Pásztor Alberthez, melyben megkérdeztem, vezet-e faji alapú nyilvántartást a rendőrség.

- De nem vezet. Legalábbis Pásztor Albert azzal védekezett, hogy ő csak tényeket közölt, a gyanúsítottak ugyanis maguk nyilatkoznak származásukról a jegyzőkönyvekben. Ön viszont a nyílt levelével sikeresen kovácsolta egységbe az MSZP-t, a Fideszt, a Jobbikot, roma szervezeteket – még a helyi SZDSZ is a rendőrkapitánnyal értett egyet.

- Ez a szivárványkoalíció volt számomra a legmegdöbbentőbb. Milyen érdekes, a cigánysággal szemben hihetetlen sebességgel képesek összefogni az emberek… Számos példát hozhatnánk arra, amikor a közös iskola, vagy a beköltöző roma családok ellen tiltakoztak. Nem ezt a mintát kell követnie a politikának. Főleg nem úgy, hogy Káli Sándor szocialista polgármester árpádsávos zászlók alatt demonstrál, miközben mögötte azt üvöltözik, hogy „Halál a cigányokra!”. A politikai elitnek nem a védhetetlen védelmében kellene konszenzusra jutnia, hanem abban, hogy befektet az ország jövőjébe, és nem várja meg, amíg felrobban a puskaporos hordó. Ami pedig Pásztor kapitányt illeti, nézzük a tényeket. Miskolcon sok cigány család él, nyilván mindenkinek van személyes tapasztalata, akár a romák által elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban is. Ezt én egy percig sem vontam kétségbe. Azt viszont kifejezetten veszélyesnek tartom, ha a személyes tapasztalatok alapján általános következtetéseket vonnak le egy népcsoport egészére. Ez maga az előítélet. Nem azt vitatom tehát, hogy egy létező, súlyos társadalmi problémával állunk szemben. Mindössze azt írtam le a levelemben, hogy erről felelős állami vezető nem beszélhet úgy, ahogy azt Pásztor Albert tette - hogy az előítéleteket erősíteni képes, általánosító megállapításokat fogalmazzon meg. Egy rendőri vezetőnek nem az a dolga, hogy botcsinálta társadalomtudósként elméleteket gyártson, pláne nem az, hogy politikai kinyilatkoztatásokat tegyen, hanem az, hogy fenntartsa a rendet, vigyázzon a rá bízott emberekre, bőrszíntől függetlenül. Ha erre a rendelkezésre álló eszközökkel nem képes, követeljen több pénzt, több embert, több autót, én leszek az első, aki mellé áll.  Pásztor nyilatkozatával a legnagyobb bajom, hogy nem közelebb vitt a megoldáshoz, hanem csak rontott a helyzeten.

- A rendőrkapitány úgy fogalmazott, hogy az elmúlt két hónapban elkövetett rablásokat kizárólag romák követték el.

- Ne felejtsük el, arról is beszélt az ominózus sajtótájékoztatón, hogy úgymond „nem megy az egymás mellett élés a kisebbségi nemzettársakkal”, s hogy a cigányok úgy általában nem csinálnak semmit, csak ülnek a lépcsőházak előtt, és hogy ez a látvány úgymond felháborító. Azt nem tudhatom, pontosan hány rablás történt Miskolcon és kik követték el ezeket, de merem remélni, hogy a rendőrségen már felhagytak a „C-kartotékok” kádári gyakorlatával, azaz nem tartják nyilván külön a roma származású elkövetőket. Azt meg különösen remélem, hogy sokan megértik, miért nem szabad minden romát minősíteni a bűnelkövető romák tettei alapján.

- T. Asztalos Ildikó, a miskolci SZDSZ elnöke erre azt mondta, talán nem Budapestről kellene megítélni ezt az ügyet...

- Ildikó is jól tudja, hogy Salgótarjánban nőttem fel, az ottani helyzet pedig mind a népesség összetétele, mind a jellemző társadalmi problémák tekintetében kísértetiesen hasonlít a miskolcira. Úgy tudom egyébként, T. Asztalos Ildikó beszélt Fodor Gáborral, az SZDSZ elnökével, és egyet értettek abban, hogy mind Pásztor Albert, mind Ildikó nyilatkozata szerencsétlen volt.

- Politikusként nyilván Ön is mérlegeli nyilatkozata hatásait, különösen, ha egy ennyire érzékeny témát érint. Nem gondolja, hogy két különálló probléma csúszott egybe, ezért váltott ki ekkora botrányt? Ön a személyiségi jogok védelmében, a diszkrimináció ellen szólalt fel, a vita pedig arról szól azóta, hogy van- e „cigánybűnözés”.

- Az adatkezeléssel kapcsolatos problémákra Pásztor Albert félresikerült megjegyzése utalt. Nem feltételezem, hogy rasszista düh vezérelte volna, de a kijelentései ezzel együtt is alkalmasak a meglévő előítéletek erősítésére. Továbbra is bízom benne, hogy a kapitány „statisztikai megállapítása” csupán személyes benyomásokon alapul, nem pedig írásban vezetett nyilvántartásokon. Az igazi kérdés pedig nyilván az, hogy az ország egykori nagy ipari övezeteiben húsz éve összeomlott nehézipar helyén szinte semmi nem maradt, a politikának pedig még nincs válasza arra a helyzetre, hogy például a cigány férfiak 70-80 százalékának volt állandó munkája, ma pedig csak a töredéküknek. Generációk nőnek fel úgy, hogy a gyerekek alig látnak dolgozó embert a családjukban Amikor az erőforrások elosztásáért folyik a politikai küzdelem országos és helyi szinteken, a romák a sor végén állnak. Mindenki erősebb náluk. Másként fogalmazva, a többségi társadalom szempontjai érvényesülnek. A cigányság ügye a magyar politika mostohagyereke, a róla szóló diskurzust az elit átengedte a szélsőjobbnak, amely a létező problémákra rettenetes, leegyszerűsítő válaszokat ad. Az SZDSZ tíz éven át volt kormányon, úgyhogy ez részben a mi felelősségünk is. A politikai legtöbb szereplője csak szavazatvásárlás idején foglalkozik a magyar romákkal, a tenni akarók pedig sokszor azzal a nehezen feloldható ellentéttel kénytelenek szembesülni, hogy miközben az emberek azt várják tőlünk, hogy oldjuk meg a cigányság problémáit, amikor forrást rendelnek egy-egy roma-projekthez, akkor persze az a baj, hogy „miért a cigányokra költik az ország pénzét”. Ebből az ördögi körből ki kell törni, őszintén szembe kell nézni azzal, hogy egyrészt a napi bajok kezeléséhez szükséges, elengedhetetlen rendészeti eszközökkel nem lehet felszámolni azt a társadalmi lemaradást, ami a gondok alapja, másrészt pedig azzal, hogy a legjobb szándék, a legjobb program sem hoz néhány éven belül megoldást.  A többségi társadalomnak is alapvető érdeke, hogy tartósan vállaljon komoly elkötelezettséget az állam a cigányság helyzetének kezelésére, leginkább az oktatásban.

- Visszatérve a „cigánybűnözéshez”: ahhoz mit szól, hogy a borsodi vajda szerint igenis létező a jelenség? És hogy őt,  mint cigányembert, abszolúte nem sérti Pásztor elhíresült mondata?

- Sokan megszólaltak ebben a kérdésben, köztük roma rendőrök is, ők például más véleményt fogalmaztak meg. Maga a cigánybűnözés-vita persze fontos vita. Gondolom, abban egyet értünk, hogy nem létezik genetikailag kódolt bűnözés. Éppen ezért nem szerencsés használni a cigánybűnözés kifejezést, mert sokan ezt értik alatta. Egy roma barátom megváltoztatta a vezetéknevét, hogy legalább a felvételi interjúkra bejusson, mert legtöbbször a telefonos bemutatkozás után már nem álltak vele szóba. Neki, illetve a hasonló helyzetben élő tisztességes roma honfitársainknak árt rengeteget ez a cigánybűnözőzés, miközben a bűnözést ilyen alapon nem lehet visszaszorítani. A borsodi vajdával pedig abban egyet értek, hogy ahol sok cigányember él együtt, ott bizony a bűncselekmények jelentős részét is romák követik el – New York kínai negyedében pedig a kínaiak....  Lássuk be, ez nem egy döbbenetes szociológiai felfedezés. Ha már itt tartunk, megfigyeléseim szerint Magyarországon a nagy összegű sikkasztások túlnyomó többségét fehér bőrűek követik el – ahogy például az autópálya-építéseknél is fehérek szoktak kartellezni... Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a megbélyegzés nem megoldás!

- Tisztázzuk: a gyanúsított jegyzőkönyvben vallhat a származásáról. A jegyzőkönyvet aláírja, ezzel hozzájárulva az adatai kezeléséhez, nem? Ha hozzájárul, akkor az adatkezelés, mármint a származási rubrikák összeszámolása jogszerűnek tekinthető... Más kérdés, hogy ki mit ír a rubrikába...

- Nem a Holdon élek én sem, jól tudom, hogy a büntetőeljárás alól sokan azzal próbálnak kibújni, hogy rasszista indítékúnak állítják be magát a vizsgálatot. Az viszont abszurd feltételezés, amit a rendőrkapitány mondott, hogy a büntetőeljárásban bárki is előnyt tudna szerezni azzal, hogy romának vallja magát. Az alapkérdésre válaszolva, nem tisztem kivizsgálni a nyilvántartás vezetésének jogszerűségét. Ezt meghagynám a kisebbségi ombudsmannak, a rendészeti panasztestületnek meg a civil jogvédőknek.

- A jogvédők minden jó szándéka ellenére visszafelé sült el a vita, mert nem tették hozzá a megoldási javaslataikat. Így az a látszat alakulhat ki, hogy védik a romákat, de nem tesznek semmit a helyzetük javításáért. Ön szerint jó oldalán fogták meg a kérdést?

- Jogos a felvetés. Bíró Andrással, a tekintélyes romakutatóval és jogvédővel értek egyet, aki szerint a szociálliberális értelmiség a politikai korrektség elvárásának túlhajszolásával maga is tehet arról, hogy a roma-ügy nincs kibeszélve. Ez tehát jogos kritika. Magam nem azt mondom, hallgassuk el a dolgokat, csupán azért küzdök, hogy emberségesen beszéljünk ezekről. Az pedig sajnálatos tény, hogy konfliktushelyzetekben minden érv leegyszerűsödik.

- Miért, ha éppen nincs botrány, akkor százoldalas megoldási javaslattal rukkolt volna elő?

Voltak intézkedéseink, vannak javaslataink, főleg az oktatás, az iskolai deszegregáció, a munkahelyteremtés területén, indítottunk roma vállalkozásfejlesztési programokat is. Áttörést eddig senki sem tudott elérni a politikában. Az SZDSZ következő frakcióülésén egyébként ez a téma is napirenden lesz. Összefoglaljuk eddigi javaslatainkat, igyekszünk új irányokat keresni, oktatásban, gazdaságban, szociálpolitikában, mivel úgy látjuk, a tavaszi ülésszakon erről tárgyalni kell az Országgyűlésben. Sok illúzióm persze már nincs.

- Miért, volt?

Nézzék, a kormány először vizsgálatot indít, áthelyezteti a kapitányt, erkölcsi döntésre hivatkozva, majd huszonnégy órán belül visszahelyezi. Miközben Pásztor Albert ezek után sehol Európában nem maradhatna a helyén. Hol van ilyenkor a miniszterelnök antirasszista hevülete? Kivel vonul ezek után Gyurcsány Ferenc a demokratikus chartán? Káli Sándorral? Vagy azokkal, akik most úgymond velünk szemben védik a rendőröket, miközben az elmúlt évek nemzeti ünnepein kövekkel dobálták, meg Molotov-koktélokkal próbálták felgyújtani őket? Vasárnapig azt hittem, hogy a politikai szalonon belüli pártok képesek lesznek összefogni a szélsőjobboldal leegyszerűsítő, számító logikájával szemben, amely mindenfajta program nélkül, pusztán a cigánykérdés napirenden tartásával akar szavazatokat szerezni. Ez az illúzió nyilván már nem annyira él bennem.

A kormány nem állított fel erköcsi mércét