Gavra Gábor a bajai kamuvideóról: Csődöt mondtunk
“Politikailag nem voltunk elfogultak, viszont a bajai videó közlésének pillanatára legalább két lapvezető – az Itthon rovat vezetője és jómagam – alkalmatlanná váltunk feladatunk ellátására, ez világosan kiderült a fejleményekből” – nyilatkozta Gavra Gábor, a hvg.hu volt főszerkesztője a Tilos Rádiónak kedden. A Bodoky Tamás által készített interjú szövege szerdán az Atlatszo.hu-n is megjelent.
Gavra önkritikusan elismeri: sokszorosan tévedtek, hiszen „a videó és a cikk kikerülése előtt már G. Róbertként azonosítottuk a videó egyik szereplőjét, akit a videóban úgy szólítanak meg, hogy szia, Józsi. Ez nálunk senkinek nem tűnt fel, sem a cikk írójának, sem a rovatvezetőjének, se nekem, aki nem pusztán főszerkesztőként, de napi szerkesztőként is részese voltam a folyamatnak, tehát a felelősségem kettős”.
Cáfolta ugyanakkor Szaurer Péternek, a HVG vezérigazgatójának azt az állítását, amely szerint egyedül, minden szerkesztőségi kontroll nélkül döntött volna a felvétel közzétételéről. Kijelentette, hogy ez „nem felel meg a valóságnak, ahogy az a HVG-n belüli használatra kidolgozott másik narratíva sem, amely arról szólt, hogy úgymond önkényesen megváltoztattam a bajai videóról készült cikk címét, ezzel szándékosan lesre futtatva a HVG-t”.
„A hvg.hu októberre egy tökéletesen kiégett szervezetté vált, amiért nem kis részben engem terhel a felelősség. A már említett brutális látogatottságnövekedés, amit elértünk, egy elképesztő mennyiségi termelés eredménye volt, nagyjából harminc ember napi háromszáz cikket és hírt termelt” – fogalmazott Gavra. Elismerte, hogy ennek az „eszeveszett tempónak logikus és roppant kellemetlen következménye volt, hogy a hvg.hu Itthon rovata és főszerkesztője egyszerre mondott csődöt októberben, amikor a bajai történet úgy ment végig a szerkesztőségen, hogy sem a rovatvezető, sem az ügyeletes szerkesztő (azaz én) sem nézett semmi mást, csak hogy ez meg fogja dobni a látogatottságot”.
A volt főszerkesztő szerint „sem összeesküvők, sem összeesküvés áldozatai nem voltunk, a valóság prózaibb és lehangolóbb: sem a rovatvezető, sem én nem néztük végig a felvételt, egyedül hagytuk az újságírót ezzel a sztorival, aminek a fontosságát sem ismertük fel”. Szerinte a bajai felvételt ellenőrizniük kellett volna, és ha nem biztosan annak hitelességében, másokat is be kellett volna vonniuk.
„A bajai videó ellenőrizetlensége a munkafolyamat összeomlása volt, és ennek logikus következményeként távoztam. A szocialistákkal vagy más párttal azonban természetesen sem akkor, sem korábban nem volt megállapodásunk. Azt ígértük meg a felvétel átvételekor, amit bárki másnak is megígértünk volna hasonló helyzetben, hogy ellenőrizzük a kapott információt, és ha érdekel minket, akkor visszaszólunk” – közölte ki Gavra Gábor.
Tehát szerinte „pártos elfogultságról pont nem volt szó”. Úgy látja, hogy a történet „ennél súlyosabb problémákat tárt fel a hvg.hu működésében. Ha a hozzám visszajutott információk helytállóak, a HVG vezérigazgatója a lemondásom után, már távollétemben több belső fórumon elfogult Bajnai-ellenességgel, illetve MSZP-propaganda folytatásával vádolt meg”.
A volt főszerkesztő ugyanakkor kijelentette, hogy a Schmitt-ügyéért – a portálon nyilvánosságra hozott plágiumbotrány a korábbi államfő bukásához vezetett – önmagában megérte a hvg.hu-t felépíteni. Ezzel kapcsolatban elmondta: a HVG kiadója „soha nem volt különösebben lelkes a tényfeltárásokkal kapcsolatban, Szauer vezérigazgató például több ízben nehezményezte, hogy nem olvasói levélként vagy véleménycikként közöltük a Schmittet leleplező írást”.
Gavra elmondta azt is, hogy „a HVG hetilap főszerkesztője nem tartotta újságírói teljesítménynek a Schmitt-ügyet, a HVG-vezérkar egy része pedig kifogásolta, hogy a Schmitt- és a Semjén-sztori, valamint Leó trafiksorozata úgymond a HVG-re vonja a figyelmet, ami veszélyezteti az úgynevezett nyugodt munkavégzést. Ezt én soha nem tudtam értelmezni”.
Gavra Gábor a HVG kapcsán is sarkos véleményt fogalmazott meg. Úgy látja, a lap „hosszú ideje, nagyjából Lipovecz (Lipovecz Iván 1988 és 2005 között volt a hetilap főszerkesztője – a Szerk.) távozása óta nem találja a helyét a hazai médiapiacon, és erre a problémára sem a kiadó, sem a hetilap szerkesztősége nem találta az ellenszert. Feltételezem, hogy ezért kaptunk mi lehetőséget, hogy – több mint egy évtizedes késéssel – érdemi online jelenléte legyen a HVG-nek”.