Futóbolondok rontják  a magyar-szlovák viszonyt, mondta Rudolf Chmel irodalomkutató és műfordító. Ő egyébként, Csehszlovákia utolsó budapesti nagykövete volt. Megbízatásával együtt elmúlt az ország is, amelyet képviselt.

Pár évvel a rendszerváltás után, a szlovák államiság létrejöttével pedig, mint mondta véget ért egy rövid reményteli szakasz a kapcsolatokban, és megkezdődött a múltban élés. Chmel egyébként a mai helyzetet először katasztrofálisnak, de nem reménytelennek nevezte, majd saját eszmefuttatása nyomán a katasztrofális jelzőt is törölte.

A hétfői magyar-szlovák értelmiségi, szakkutatói kerek asztal egy sor médiaszereplő nagyágyút vonultatott fel, akik alapvetően egyetértettek a legtöbb kérdésben. Így mindenekelőtt abban, hogy a helyzetért elsősorban a politikusok felelősek, de ennek ellenére a felelős értelmiség nem adhatja fel a párbeszédet. Ennek az lesz az eredménye, hogy hamarosan beindítanak egy magyar, szlovák és angol nyelvű internetes szájtot, ahol elemzéseket közölnek a két nemzet viszonyáról.

A nacionalizmus történelmi okairól és jelenlegi kárairól többen is szóltak. Gombár Csaba szociológus azt mondta, hogy az elemzést zavarja a „politikai zaj”. Szerinte  az etnicista politika okozza veszélyt. A magyar politikát hibáztatta, mondván „nem lehet éveken keresztül büntetlenül Kárpát-medencézni, identitás-politikát folytatni. Az etnikai-nemzeti identitás pumpálása hozta az adott eredményeket, utalt a két ország közötti viszonyra. Hiába állítják, hogy a botrányokat „pár tucat futóbolond” okozza, azt azonnal világgá röpíti a média. Gombár még hozzátette, nincs kellemetlenebb az etnikai államnál. Lengyel László szerint 2002-ben volt az etnikai politikai csúcsa, ezt többen vitatták, Tamás Pál ezt 2010-re ígérte.

Gombárhoz hasonlóan még számos szlovák és magyar felszólaló is a politikusokat hibáztatta, akik populista módon felültek a nacionalista etnicista hullámra. Ugyan számosan hangoztatták, hogy a társadalmak között nincs gyűlölség, de volt, aki (Tamás Pál) adatokkal bizonyította, hogy Robert Fico valamennyi keménykedő nacionalista kijelentése javítja népszerűségi mutatóit.   

Ficót ugyan nem nevezte „nacionalista rikkancsnak” Miroslav Kusy társadalomkutató, de feltehetően rá is utalt, amikor a korábbi nyolc éves Dzurinda-korszak előnyeit ecsetelte. Ő egyébként kétsége vonta Fico valódi szociáldemokrata lenne, s paradoxonnak nevezte, hogy két azonos színekben utazó párt kormányzása alatt fajult így el a viszony. Többek kiemelték, hogy a nacionalista politikáknak végül a fő áldozatai a kisebbségek lesznek. Pedig – utaltak rá – például Dél-Szlovákiában normális az együttélés.

Tölgyessy Péter alkotmányjogász szerint a régi Magyarországhoz kötődő identitások, érzelmek szinte vallássá lettek, s az autókon lévő jellegzetes matricákra utalva azt  mondta, hogy mélyen beívódott a magyar társadalomba.

Lengyel László szerint a futóbolondok gerjesztette helyzet megoldását zavarja, hogy bezárták a Lipótmezőt. Szerinte a magyarországi politikai válság miatt lehetetlen a megoldás, a magyar politikusok a belpolitikai haszon szempontjából folytatnak külpolitikát, szomszédsági viszonyt. Szerinte a hazai belpolitikán keresztül szemlélik az Európai Uniót és a  világot is. „Provinciális nem távlatos ez a politika.” A közgazdász, esszéista szerint a jelenlegi fő veszély az, hogy a gazdasági válság elkerülhetetlenül szociális feszültségeket gerjeszt. Ez pedig – véli – nacionalista indulatokat kelt. Hiszen, ha Komáromban a Nokia, Esztergomban a Suzuki elbocsát dolgozókat, az szlovákokat is érint majd. A szociális válság, pedig nacionalista indulattá alakul. „Munkám nincs, de legalább magyar vagyok!”, vagy idézett egy ismert bon mot-t „magyar seggbe magyar l-sz”.

Grigorij Meseznikov szlovák politológus szerint ugyan a jelenlegi szlovák kormány sikeres, ám a koalíció fő közös narratívája a magyarellenesség.” Tamás Pál szociológus szerint szinte jó, hogy Jan Slota kiborította a bilit. A bili kiborulása szerinte megkönnyíti a helyzet értelmezését. Úgy vélekedett, hogy Gyurcsány politikai gyengesége sok mindent  megmagyaráz. „Úgy vélheti (értsd a miniszterelnök), hogy a magyar nemzet megveti őt, ha nem áll ki minden egyes futballszurkolóért”.
Eközben, ahogy többen utaltak rá, a két ország pozíciója romlik. A kis országok az EU-ban nincsenek alkuhelyzetben, csak az összefogás segíthetne rajtuk és erre képtelenek, hiszen például most is helynevek tankönyvi sorrendjéről vitáznak. Egy szlovák résztvevő Martin Butora szerint a két ország ezzel jobban kiszolgáltatja magát Oroszországnak, az orosz titkosszolgálatoknak is.

Az alapjában borúlátó vitában elhangzott néhány kedvderítő kitétel is. Tölgyessy Péter például arról is beszélt, hogy hozzánk magyarokhoz szomszédaink közül legközelebb a szlovákok állnak, már, ami a szokásokat, mentalitást és a folklórt illeti.
A tanácskozások folytatódnak jövőre. A kutatók már értik egymást. A jelek szerint a folklór most különös színeket ölt.