„(...) az a legnagyobb probléma, hogy az ember úgy gondolja, hogy ami neki jutott volna, az nem jó, mert nem elég kényelmes. Megtagadta a szerepét mind biológiai, mind fizikai, mind szellemi értelemben, és ez a legnagyobb bűn.” - idéz egy szélsőjobboldali fiatalt Szalai Erzsébet tanulmányában, mely Visszavágó múlt – megosztó jövő címmel jelent meg az Eszmélet folyóirat októberi számában.

Szélsőjobboldali, illetve zöld- és baloldali szervezetek aktivistáival készült az a húsz mélyinterjú, amelyeket a szociológus szerző írásához feldolgozott. Ezekből kiderül, hogy a vizsgált fiatalok között alapvető különbség nem is annyira a társadalmi vagy anyagi helyzetükben van, hanem abban, hogy milyen kulturális mintákat sajátítottak el a családjaikban. Míg a szélsőjobboldaliak jellemzően apa nélkül nőttek fel, egy baloldali fiatal azt meséli például, hogy „A szociális érzékenység, az mindig benne volt a családban, bár nem mondom azt, hogy mindig jártak adakozni, de esetileg segítették a szegényeket.”

Szalai szerint a „szélsőjobboldaliak zömmel alacsony és bizonytalan státuszú munkás pozíciókban vannak – többen egyetemi és/vagy főiskolai végzettséggel.” Az ebből adódó feszültség is hozzájárulhat ahhoz, hogy ugyanazokra a kérdésekre, amikre a baloldaliak és zöldek összetett elemzéssel reagálnak, a  szélsőjobboldaliak egyszerűbb válaszokat adnak, mivel ők azok, akik többnyire nem kapták meg a megfelelő családi hátteret, és a hierarchikus szervezetekben is apafigurát és közösségiséget keresnek.

Magyar Gárda avatás a Hősök terén.