Felszámolja a kormány a közművelődés intézményrendszerét?
Az intézet egyebek mellett rendezvényeket szervez, támogatja amatőr művészeti csoportok működését, de képzési, vizsgáztatási, szakfelügyeleti, minőségbiztosítási feladatai is vannak – sorolja Földiák. Álláspontja: egy magánalapítvány mindezt képtelen lenne elvégezni.
Fenntartásait hangoztatta kérdésünkre Csóti Csaba, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének elnöke is. Alapvető problémának tartja, hogy a közművelődésre – mint egyfajta „szocialista csökevényre” – sokan gyanakvással tekintenek, nyilván ezért került az intézet is a felszámolandó szervezetek Lázár-listájára.
Az érdekvédő szerint ez a terület a kormányzati szereplők számára nem túl fontos, ezért nincs is senki, aki a szervezet fennmaradása érdekében szót emelne, miközben az – nem kis részben vidéken, hátrányos helyzetű településeken – a kultúrához való hozzáférést segíti, illetve a helyi intézményeknek szakmai háttértámogatást ad. Ráadásul ha az intézetnek, illetve jogutódjának bármi köze lesz Lakitelekhez – tette hozzá –, félő, hogy a tevékenysége erőteljes ideológiai töltetet kap.
Jelezte ugyanakkor: kérdésessé válhat a hatezer kulturális közfoglalkoztatott sorsa is. Velük az intézet területi irodái kötnek szerződést, és ők az ország legeldugottabb pontjain is segítik a művelődési intézmények – például kultúrházak, faluházak, kis könyvtárak – működését.
Más kérdés – hangsúlyozta Csóti –, hogy ez megalázó gyakorlat, hiszen közfoglalkoztatotti bérért gyakran diplomás emberek végzik ugyanazt a munkát, mint főállásban alkalmazott kollégáik. Egy egyetemi évfolyamtársa például a Néprajzi Múzeumban dolgozott – teljes bizonytalanságban, hiszen a közmunka mindig csak határozott időre szól.
