Valahogy nincs átjárás a fiatal pályakezdő művészek és a hasonszőrű hajléktalan pályatársaik között. Legalábbis ez derült ki a tegnap este a Gödör Klubban megrendezett Csillagszálló kulturális utcalap második születésnapján. Aki részt vett az ünnepségen az egyik teremben fiatal művészek pirospaprikával meghintett – névreszóló – zsíroskenyerét és teáját ihatta, miközben kisebb-nagyobb alkotásaik között botladozott és megszemlélhette az utcáról és a hajléktalanokról készített képeiket.

Aki viszont átment a másik terembe az a valóságban is látott fedél nélkülieket, olyanokat, akik művészek, és olyanokat, akik eljöttek nekik szurkolni, hogy ez a fellépésük sikeres legyen. Megjegyzendő, hogy ebben a teremben nagyon kevesen voltak kíváncsiak műsorukra, olyannyira, hogy a 45 perces előadás első felében maga az első számú vezető Iványi Gábor sem tette tiszteletét.

Pedig a „két” program szervesen összekapcsolódott, hiszen a Csillagszálló újságot az Oltalom Karitatív Egyesület adja ki, és az Oltalom Kulturális Kör - hajléktalan művészeket tömörítő társulás - is a civil szervezet égisze alatt született meg ez év márciusában. A 200 forintért kínált lapot két éve indították el, és a bevétel fele azonnal a hajléktalant illeti. A zsíroskenyeres party formájában rendezett nszületésnapi ünnepségen Iványi Gábor, a mintegy százfőnyi hallgatóságnak elmondta, hogy felemás ünnep ez, hiszen két éve nagyobb sikert reméltek a kiadványból és sajnos az országos terjesztést is csak nemrég kezdhették el. Mégis bíznak abban, hogy a lap jövője hosszú távon biztosított lesz.

A programhoz a zenét – a másik teremben - az Oltalom Kulturális Kör szolgáltatta. A hajléktalanokból álló művész csapat zenei produkcióját a háttérben Ruszt Zoltán textilre festett képei díszítették. Előadásukat jó messziről, az afrikai szavannákról indították, amiben felidézték az első afrikaiak Amerikába hurcolását, de hamarosan eljutottak a Bikini „Adj helyet magad mellett” számához, miközben Ady, József Attila, és Francois Villon verseket szavaltak. Műsoruk címeként a „Hosszú az út, míg a kezed a kezemhez ér” című dal első sorát választották és az ő tolmácsolásukban a szerelmes nótából „belekapaszkodom a fűszálba is” csak segíts innen kikapaszkodni érzés tört a felszínre.

A csapat vezetőjével Tolner Tibor szociális munkással beszélgetve kiderült, hogy valóban hosszú út áll azok előtt, akik egyszer az utcára kerültek. Először fapados-, majd később, emelt szintű fapados szállóra kerülhetnek jó magaviselet esetén. Ha biztos állásuk van, akkor kérhetik elhelyezésüket a 6000 forintos átmeneti szállón. Egy neve elhallgatását kérő másik résztvevő lapunknak megjegyezte, hogy a szociális segítségnyújtás azért is nehéz, mert a hajléktalannak biztosítani kell a feje fölött a fedelet, ugyanakkor a segítségnyújtással csínján kell bánni, mert az utcán élőnek éreznie kell, hogy ez a helyzet nem jó, és arrafelé kell motiválni, hogy maga változtasson ezen. Tudomása szerint 5-7 év alatt egy-két olyan fedél nélkülit ismert meg, aki végleg ki tudott törni a hajléktalan sorsból.

Ruszt Zoltán valamikori hajléktalan lapunknak elmondta, hogy a hajléktalanokat ő személy szerint három csoportba osztja. Szerinte az elsőbe azok tartoznak, akik már lemondtak arról, hogy valaha is emberhez méltó életet éljenek, második csoportként azokat nevezte meg, akik éveken keresztül, akár a halálukig hajléktalan szállókon élnek, és a harmadikba azokat helyezte, akik fel tudják fogni saját helyzetüket, és ezen változtatni akarnak – szerinte ő ebbe a csoportba tartozott. Jelenleg a szomszédjánál él.

A NOL-nak kifejtette, hogy „magasabb szinteken” a hajléktalanságról össze-vissza beszélnek és senki sem tudja hogy abból kikerülni mennyire nehéz. Úgy véli, hogy az egész szociális rendszer rosszul van felépítve, amely nem segíti a fedélnélküliségből való kikerülést. Ide sorolta például azt az egyszerű tényt, hogy a hajléktalan az éjjeli szállóra csak egy kis zacskónyi saját tulajdont vihet be, amely arra sarkalja őket, hogy ne halmozzanak fel nagyobb mennyiségű ruhát és tárgyi eszközöket, mert sohasem tudhatják, hogy hol éri őket az álom, ugyanis ha későn érkeznek a szállóra, előfordulhat, hogy kiteszik a megtelt táblát.

A Csillagszálló nevét arról kapta, hogy Magyarországon minden este több ezer ember hajtja álomra a fejét a szabad ég vagyis a csillagtakaró alatt. Az esten fellépett még a Lidérc, a Bardó és a Grand Hotel Budapest.