Félelem és suttogás a miskolci kórházban
– Eddig nem féltem. De most már nagyon is félek – mondja egy hosszú hajú asszony a miskolci kórház gyerekrészlegének előterében. Ölében négyhónapos kislánya, cumisüvegből teát iszik. Alig valamivel több, mint három kiló, de már ennek is nagyon örülnek: a baba idén áprilisban huszonnyolc hetesen, hetvennyolc dekával született, s azonnal a miskolci megyei kórház koraszülött osztályára, inkubátorba került.
Oda, ahol az elmúlt héten nyolc, hozzá hasonló állapotban született csecsemő halt meg, egyelőre rejtélyes, a szakértők számára ismeretlen okból.
– A mi lányunknak megmentették az életét, de most, hogy hallottuk, mi történt, egyre jobban aggódunk, hátha ő is összeszedett valamit, amíg odabent volt – folytatja az ózdi édesanya, aki az első felülvizsgálatra érkezett a gyerekkel. Szerinte a koraszülött részlegen dolgozó orvosok és ápolók lelkiismeretesen végzik a munkájukat, minden óvintézkedést betartanak, és betartatnak az osztály látogatóival. A szoptató anyák csak fertőtlenített köpenyben, papucsban, a mellüket fertőtlenítő folyadékkal megmosva kerülhetnek a koraszülöttek közelébe, hogy magukhoz ölelhessék, etethessék őket. Ha ilyen körülmények között is felléphet járvány, akkor ott valaki nagyon nagyot hibázhatott – vélekedett.
– Nagyon kíváncsi vagyok, mit mondanak majd az orvosok, meg a vizsgálatot végzők, s hogyan védik a mundér becsületét, mert az a legritkább esetben szokott kiderülni, hogy ők hibáztak. Még akkor sem, ha esetleg ez az igazság – teszi hozzá egy másik, szintén koraszülött gyereket nevelő édesanya.
Vannak olyanok, akik szerint nem az orvosok, s nem is valamiféle járvány, hanem a szülők felelősek a történtekért.
– Ezek biztosan cigányok, dohányoznak, isznak, tizenhárom évesen összefekszenek valamelyik rokon fiúval, aztán teherbe esnek. A baba meg csenevész lesz, alig fél kilóval születik, és milliókat kell elkölteni arra, hogy életben maradjanak – mondta az egyik férfi a gyerekváró folyosóján.
Egy másik pedig így fakadt ki: – Nézze, az én fiam tüdőgyulladással született, ha nincsenek a miskolci kórház kiváló orvosai, ma már nem élne. Még szép, hogy felháborodtam, amikor a gyógyulásához alapvetően szükséges steril környezetbe az egyik cigányasszony úgy akart belépni, hogy nem mos kezet, mert azt minek tenné? Nem kell csodálkozni, hogy mindenki azt rebesgeti: a meghalt csecsemők szinte mindegyike roma. Én nagyon sajnálom a kicsiket, mert ők nem tehetnek semmiről, de amikor az anyjuk felelőtlen, nem hallgat az orvosokra, ráadásul erőszakosan viselkedik egy egészségügyi intézményben, akkor ne csodálkozzanak, ha őket teszik felelőssé a történtekért – mondja.
Szerettük volna megkérdezni Csiba Gábort, a miskolci megyei kórház igazgatóját – akit a vizsgálat idejére a munkavégzés alól felfüggesztettek –, vajon miként vélekedik a rejtélyes halálesetek okairól, ám ő nem kívánt válaszolni a kérdéseinkre. A koraszülött osztály vezetőjét is hiába kerestük, a portán lévő biztonsági őrök azt mondták: senkit sem engedhetnek be, csak azt, aki a gyerekéhez jön. Őket is csak szigorúan hajnali öttől este tizenegyig, háromóránként, az etetések idejére.
