Az egyik tényező, amely nem segítette az egységes értelmiségi centrum kiépülését, Fekete György fellépése volt a Magyar Művészeti Akadémia élén. Személye és az MMA miatti „értékviták olyan mértékben megosztották a szellemi-kulturális elitet, mely még a kormányzat mögött álló értelmiségi bázis egy részét is szembefordította a kormánnyal." Ez pedig szűkítette a kormány mögött álló szellemi holdudvart, amit veszélyesnek ítéltek meg a tanulmány szerzői.

Bírálták Kerényi Imre 24 kötetes Nemzeti Könyvtárát is, főleg azért, mert drága volt, nem szép kivitelű, egyenetlen színvonalú és mert olyan szélsőségesen jobboldali szerzőket is beválogatott, mint például a fasisztákkal közösséget vállaló Tormay Cecile, akinek bevállalása nem éppen a kívánt módon erősítette a „jobboldali konjunktúra kulturális kötőanyagát adó nemzeti önbecsülést". Kerényinek az új alaptörvény kapcsán kezdeményezett akcióit, például a törvény díszkiadását feleslegesnek tartották.

Károsak voltak a Századvég-tanulmány szerint olyan megosztó kitüntetések is, mint a Szaniszló Ferencnek adott Táncsics-díj, a Kárpátia együttes téves kitüntetése, a Fidesznek kampányfilmeket gyártó Káel Csaba vagy Fekete György feleségének, Sunyovszky Szilviának az elismerése is.

Szőcs Géza és L. Simon László kulturális államtitkári tevékenységét pedig azért vették bírálat alá, mert sikertelenek voltak a centrális politikai erőtér koncepciójából következő kultúrpolitikai célkitűzések megvalósításában.

A korabeli tanulmányok azt a félelmet lebegtetik a kritikákban, hogy a Fidesz mögül kihátrál az értelmiség és ez káros lehet a hatalom megtartása szempontjából. Félelmeiket a 2014-es választások kevéssé igazolták – bár az értelmiséget valóban sikerült súlyosan megosztani és részben kormányból kiábrándítani.