Fekete György, a nemzeti csoda
Fekete György az Antall-kormány idején kulturális helyettes államtitkár volt, a Nemzeti Kulturális Alap első vezetője, aztán MDF-es parlamenti képviselő, majd – miután úgy ítélte meg, pártja elhajlott liberális irányba – átigazolt a KDNP-be, ahol alelnökségig vitte. Most éppen a fideszes Alaptörvényben is nevesített, nagy hatalommal felruházott és milliárdokkal kistafírozott Magyar Művészeti Akadémia elnöke.
Újabban sokan támadják ezt az ízig-vérig magyar művészt, a hithű református presbitert, akinek minden szavából árad a hazája iránt érzett rajongó szeretet. Irigyei zokon vették a Magyar Demokratának adott interjúját, amelyben kifejtette, hogy a művészeti akadémiában szempont a „nyílt és megvallott nemzeti elkötelezettség”. Tehát: „aki kívülről gyalázza Magyarországot, valószínűleg nem lesz az akadémia tagja, művészi kvalitásai ellenére sem”. Mindeközben – magyarázta a belsőépítész – számolnunk kell azzal, hogy „például Konrád Györgyöt is magyarnak tekintik külföldön, bármit is mond rólunk”.
A vád szerint ez „kódolt zsidózás”. Pedig nem az. Kódolásról akkor beszélhetnénk, ha egy közepes értelmi képességekkel és átlagos ismeretekkel rendelkező honpolgárnak szüksége lenne valami csekély szellemi erőfeszítésre ahhoz, megfejtse a rejtett üzenetet. Fekete György egyenes és őszinte ember. Egyszerűen csak zsidózik – kódolatlanul.
Legfeljebb azt lehet a szemére vetni, hogy megállapítása nem teljesen illeszkedik az új fideszes irányzathoz. Csakhogy erről nem tehet. Hangsúlyozni kell: az interjú még a Rogán Antal részvételével tartott Kossuth téri náciellenes tömegtüntetés előtt született. Fekete György nyilván máshogy fogalmazott volna, ha tudja, hogy megváltozott a kormányzati széljárás, és ma már szalonképtelen, ami addig tűrt – sőt: támogatott – volt.
Hisz a nemzet érdekében mindig kész volt áldozatokat hozni, alkalmazkodni a körülményekhez. Még a legvadabb Kádár-korszakban is. Az Indexnek nyilatkozva így vall: „Volt egy régi mondás, amely azt mondta, hogy a szocializmusban az tud normálisan élni, aki a szocializmuson belül él a szocializmuson kívül”.
Világos beszéd. Egy belsőépítész frappáns megoldása a „kívül és belül” problematikájára.
Némelyek persze ebből se értenek. Balavány György újságíró a blogján azt firtatja, mit csinált Fekete György az 56-os forradalom után, amikor Nagy Imrét akasztották. Mintha bizony Fekete György bármit is eltitkolna, vagy – használjunk karcosabb kifejezést – sumákolna.
Ennek az ellenkezője igaz. A különféle helyeken fellelhető életrajzait böngészve minden fontos kérdésre választ kapunk. Az általa vezetett akadémia honlapján például közli, hogy 1956-ban nemzetőr parancsnok volt, 1957-ben vizsgálati fogságba került. Másutt – a részleteket szerénységből még inkább mellőzve – csupán ennyit ír: „részt vett az 56-os felkelésben és büntetésben volt”.
Szerencsére a tehetség – ha gerincességgel párosul, és Isten is úgy akarja – utat tör magának. Gondoljuk csak el, milyen kimagasló művészi képességekre és erkölcsi szilárdságra volt szükség ahhoz, hogy a forradalom utáni véres megtorlások közepette Fekete György megpróbálja maga alá gyűrni a Kádár-rendszert. Talán hihetetlenül hangzik, de sikerült neki. Megtévesztette és legyőzte a diktatúrát.
Ezúttal az Országgyűlés honlapján fellelhető életrajzából szemezgetünk. 1957-ben (ugyanabban az évben, amikor forradalmárként vizsgálati fogságba került) belsőépítészeti oklevelet szerzett a Magyar Iparművészeti Főiskolán. 1958-tól hat éven át az Általános Épülettervező Vállalatnál dolgozott tervező, műteremvezető, majd irányító tervező beosztásban.
Szakmájában elsőként lépett ki az állami alkalmazotti szférából, magántervező lett. 1980 és 1983 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója volt, „állásából politikai okokból bocsátották el.” Az állampárt bosszúja ebben az esetben utolérte. Az igazgatóság után három év száműzetés következett: kénytelen volt az Idea Iparművészeti Vállalat művészeti vezetőjeként elhelyezkedni.
Pályája során többször is sarokba szorította a kommunistákat, akik – bármennyire szerették volna – időnként nem kerülhették el, hogy kitüntessék: Munkácsy Mihály-díj (1966), Televízió Nívódíj (1978), Érdemes Művész (1981).
A rendszerváltás után készült életrajzaiból meglehetősen nehéz kibogozni, hogy munkásságának mely része esik a Kádár-korszakra. Ezért segítségül hívtuk a Ki kicsoda? 1981-es kiadását.
A szocializmus idején – olvasható – Fekete György készítette a pécsi klinikák és az Olympia étterem, a tarcali Rákóczi-ház, a soproni Lábasház boltjai, a nyíregyházi megyei művelődési központ és – egyebek mellett – a Vadászati Világkiállítás pavilonjainak belsőépítészeti terveit. Ahogyan arról televíziós nívódíja tanúskodik, tévés ismeretterjesztő filmek is kötődnek a nevéhez. Több alkalommal külföldi magyar kiállítások tervezője volt, így például Lipcsében, Plovdivban, Damaszkuszban, Tokióban. Valamint, nehogy véletlenül kifelejtsük: Moszkvában.
Kár szaporítani a szót. Jól látható, hogy Fekete György tökéletesen alkalmas a Magyar Művészeti Akadémia elnöki tisztségére. Akinek ezek után is kétségei vannak, magára vessen.
