Február 15: a szégyen napja
Ez kétszeres szégyen, egyetlen napon - írja a szocialista képviselő a NOL-on vezetett blogjában.
Budapest nem, sőt, Budapest sem tűri a nácikat - írja Szanyi Tibor - és Magyarország békét akar saját lelkiismeretével. A veszély abban áll, hogy a nácik ismét a fővárosunk, az országunk utcáin és terein akarnak masírozni, és bűneik tagadását továbbra sem tiltja törvény, azaz szinte semmi. Beszéljünk hát őszintén! Mondjuk ki, hogy folyik az olaj a tűzre. Ne kezdjünk el vállat vonogatni, ne kezdjünk el begyávulni, de főleg ne kezdjük újra a közönyt! Mert 66 éve a közönyünk engedte félmilliónyi honfitársunk elhurcolását és legyilkolását.
A veszedelem a vészkorszakban sem halállal kezdődött - jegyzi meg Szanyi. - Az a vég volt. A kezdet a kirekesztésben öltött testet. Tegyük fel tehát a kérdést! Van ma kirekesztés Magyarországon? Van! Faji alapon? Faji alapon! Gyilkoltak hazánkban embereket bőrszín alapján a minap? Gyilkoltak! Hallatszik ma uszító hang idehaza? Hallatszik! Látjuk a hungaronácik mindennapos térfoglalását? Látjuk! Akarjuk ezt?
Hiszem, hogy nem akarjuk! Csak az akarhat kirekesztést, uszítást és halált, aki vért akar látni, vagy ontani. Náciknak nem adunk teret a magyar hazában. A nácik takarodjanak a pokol kénköves mélyére, és ne mi keveredjünk oda!
A történelem Szanyi szerint sok mindenre képes, akár arra is, hogy ismételje magát. Akiket nem tudott ez a csürhe 66 éve elhurcolni, azokat a Dunába lőtte. Kevesen kerülték el a végzetet, mert kevesen álltak ki mellettük. Ma ismét az látszik, hogy kevesen vagyunk, akik gátat vetnének az újabb szégyeneknek. Hát legyünk sokan, mert a bőrünkre megy ez a "játéknak látszó" folyamat! Ha átszakad a gát, attólkezdve senki nem lehet biztonságban.
A bejegyzés teljes szövege a nolblogon található.