A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung Ellen- (Anti) című írásában a szerző, Reinhard Veser kiemelte, hogy Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia hangulatot kelt az EU ellen, aminek nem csak a menekültkérdéshez van köze.

Kifejtette, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök „sokáig eléggé egyedül volt az európai kormányfők között az EU elleni állandó polémiájával”, most azonban "társaságot kapott Varsóból".

Varsó és Budapest bírálata az EU-val szemben „jelenleg egy témára összpontosul: menekültek” - írta a FAS szerzője, hozzátéve, hogy a menekültek tagállamok közötti szétosztásának gondolata e bírálatok szerint „Brüsszel és Berlin támadása a nemzeti identitás és szuverenitás ellen".

Orbán Viktor „hónapok óta ennek a vezető motívumnak az egyre újabb variációit mutatja be, gyakran durva összeesküvés-elméletekkel körítve" - írta Renihard Veser, hozzáfűzve, hogy a visegrádi négyek másik két tagja, Csehország és Szlovákia is éppen olyan élesen elutasítja az uniós menekültpolitikát, mint Lengyelország és Magyarország, és a visegrádi négyek az uniós csatlakozás óta soha nem léptek fel annyira egységesen egy fontos kérdésben, mint a menekültválság ügyében.

Mindez azt a benyomást kelti, hogy éppen azok az országok fordulnak el az EU-tól, amelyek antikommunista értelmisége, köztük Vacláv Havel, Konrád György és Adam Michnik a visszatérés Európába álmával megteremtette a közösség keleti bővítésének narratíváját - fejtette ki a FAS szerzője.

Úgy vélte: az euroszkeptikus tendenciák valóban megerősödtek mind a négy országban, és a visegrádi országok ebben nem különböznek" az EU többi részétől, ugyanakkor a közép-európai társadalmak pragmatikus módon még mindig nagyon Európa-pártiak. Nemcsak azért, mert „tudják, honnak származik a pénz, amelyből az utak és a szennyvíztisztítók épülnek", hanem azért is, mert sok ember „közvetlenül profitál" az uniós alapszabadságokból, köztük a szolgáltatásnyújtás szabadságából, és ezt Orbán is figyelembe veszi - írta Reinhard Veser, utalva a schengeni övezet megtartására irányuló törekvésekre.

Hozzátette: az EU-ellenesség jelenleg egyik visegrádi országban sem többségképes, de az a veszély fenyeget, hogy „kibontakozik egy dinamika”, amely elsodorja a közép-európai társadalmakat az EU-tól. Ez a veszély három tényező összehatása révén keletkezik, ezek az akut menekültválság, egy már régóta lappangó identitásválság és egy olyan politikai elit, amelyből hiányzik a demokratikus játékszabályok iránti tisztelet.

A szerző egyebek között kifejtette, hogy a térségnek a nyugat-európai nagyvárosoktól alig különböző nagyvárosaiban „jól képzett, kozmopolita középréteg” él, de az övékkel "párhuzamos világokban" élő többi rétegben nemcsak "az utóbbi 25 év veszteseivel" lehet találkozni, hanem "vállalkozókkal és értelmiségiekkel" is, akik a nyugat-európaiak számára elképzelhetetlen erejű és mélységű átalakulásra  a nemzeti hagyományok felé fordulással reagálnak, Orbán Viktor Fidesze és a lengyel PiS pedig ebből a "miliőből" meríti erejét.

Ebben a társadalmi közegben a más kultúrájú és bőrszínű emberek befogadása „kétszeres fenyegetést" jelent: "felgyorsítaná az átalakulást" és eltorlaszolná az utat, amely arrafelé vezet, ahol a „társadalmi összetartás gyökerét" sejtik ennek a közegnek a tagjai. Ezek az "ideológiai fenntartások konkrét gazdasági és szociális félelmekkel" kapcsolódnak össze, amelyek annál erősebbek, minél szegényebb az adott ország.

Minden fejlődés, előrelépés ellenére, amelyek "megmérve nagyobbak, mint érzésre", a közép-európai emberek hónapról hónapra élnek és nem nagyon tudják tovább húzni a nadrágszíjat - írta a FAS szerzője, hozzátéve, hogy ezen a ponton találkoznak a jobboldali lengyel és magyar kormány érvei Robert Fico "baloldali populista" szlovák kormányfő érveivel és Milos Zeman cseh államfő "alkoholmámoros dörgedelmeivel".

Az is összeköti őket, hogy valamennyien igyekeznek "semlegesíteni" azokat az intézményeket és társadalmi erőket, amelyek „ellenőrözni tudják hatalmukat" - tette hozzá, megjegyezve, hogy ezek a „jobboldali és a baloldali populisták” világnézetileg és az életútjukat tekintve ugyan ellenfelek lehetnek, de a módszertant tekintve szellemi testvérek.

Számukra a legnagyobb probléma az EU,  egy „terhes, külső ellenőrző instancia", amelyre kevés befolyással rendelkeznek, de pénzéről nem tudnak lemondani. A válasz erre a "dilemmára"  "nem túlságosan eredeti" és a "legrosszabb értelemben összeurópai": a bajokért az EU-t teszik felelőssé, a sikereket pedig saját maguknak tulajdonítják - írta Reinhard Veser.

Hozzátette: „Ez a „játék a menekültválságban annyira egyszerű és hatékony, mint soha korábban, de valamennyi résztvevő számára veszélyesebb is, mint eddig bármikor, hiszen széttépheti a játéktáblát.”