Fantázia és bátorság

Nemrégiben emberek piknikeztek a Batthyány tér közelében a budai alsó rakparton, amely egy laza lázadás volt egy eltűnő lehetőségért, hiszen az autósok visszakapták a budai alsó rakpart egy újabb szakaszát.

Végre szabad a pálya, lehet megint nyomni a gázpedált. Felmerül azonban a kérdés: miért nem volt nagyobb közlekedési káosz a felső rakparton mindeddig?

Magyarázatképpen hadd ismertessek két fogalmat: a forgalomelpárolgást és a forgalomgerjesztést. A forgalomelpárolgás az a jelenség, amely szerint a gépjárművek kitiltása bizonyos utcákról a forgalom egy részét nemcsak eltéríti, hanem teljesen kiiktatja. De amikor visszaadják a lezárt szakaszokat, a forgalom nagyon gyorsan a korábbira növekszik, sőt – egy út szélesítése esetén – még nagyobb lesz. Ezt hívják forgalomgerjesztésnek.

Ezek a példák a következő felvetéshez vezetnek: ha kevesebb zaj, szmog és dugó volt mostanában a budai rakparton, akkor miért annyira ésszerű visszaállítani a régi funkcióját? Lyon rakpartját például egy kellemes hellyé alakították át, ahol gyerekek játszanak, bringások kerekeznek. Prágában a sétálók élvezhetik az alsó rakpartot, illetve nemrégen építettek két minimál kerékpársávot a macskakő burkolatba. Szöulban egy hatalmas autóutat – amely valaha folyóvölgy volt – alakítottak vissza folyó menti sétáló övezetté.

Adja magát a kérdés: mikor fog kevésbé hagyatkozni az autós infrastruktúrára a főváros? Az olajkorszak lassan elmúlik, a klímaválság beékelődik az emberek gondolkodásába és talán ráébredünk, hogy a jó életminőség inkább azokon a kérdéseken múlik, hogy: hol tudom a természet közelében érezni magam anélkül, hogy órákat kelljen kiutazni a városból? Hova vihetem a gyerekeimet játszani, ahol nincsenek kitéve közlekedési veszélyeknek? Hol élvezhetném a szép budapesti panorámát úgy, hogy közben tiszta levegőt szívunk?

Két évvel ezelőtt ezeket a szavakat olvastam Demszky Gábortól: „Radikális szemléletváltásra van szükség a főváros közlekedésében”. Azt gondolom, itt az ideje, hogy ezek a szavak ne csak szavak maradjanak. Lehetetlen egy időben kerékpárutat építeni, köztereket teremteni és a város lakóinak életminőségi fejlődéséről gondoskodni, ugyanakkor az autózást fejleszteni. Egy amerikai közmondás szerint You can’t eat your cake and have it too – Nem lehet egy tortaszeletet megenni és megtartani. Azt a napot kívánom látni, amikor máshol pont Budapestet említik, mint ihletadót és példaképet. Csak egy kis fantázia és kellő bátorság kell hozzá.

Hyatt Justin
a Zöld Fiatalok Egyesület tagja

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.