Nehéz a forradalmárnak, itt van mindjárt Petőfi. „…talán le se feküdt, vagy ha lefeküdt, nemigen aludt, benézett Jókai szobájába, felköltötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba” – írja Mikszáth A nagy nap című emlékezésében, majd folytatja: „Kevéssel nyolc óra előtt most már négyen nyitottak be a Pilvaxba, de még most is kevesen voltak, ami láthatólag lehangolta a türelmetlen Petőfit. Nem rebellis a magyar korán reggel – sopánkodott Jókai, ki Bulyovszkyval egyetemben amellett volt, hogy mintsem nevetségessé váljanak, inkább ne csináljanak semmit.” Aztán mire jött az ősz, Európa forradalmi harcoktól lángolt.

Megint tavasz van, 2014. Forradalmi hangulat most sincs, és nem is határtalan az élet. Úgy érzem, szerelem sincs, de ez nem az orvosi rovat. A nép nem forrong, Pest nem lázad, az éjszakák nem lázasak. Nem állítanám, hogy forradalmáraink sincsenek, lám, itt egy főszerkesztő. Értekező fércmunkájában a Nyugat ellenében dicsőíti Oroszországot, tessék: „(…) Oroszország a tolerancia hazája” – írja Demokrata című lapjában. – „Ami rosszat a szovjet-oroszokról el lehetett mondani, az elhangzott az elmúlt évtizedekben. És? Megkötötték velünk az évszázad üzletét a paksi atomerőmű bővítéséről.”

Ennyit forradalmáraink külpolitikai orientáltságáról, egy füst alatt az eszme príma beválthatóságáról, és hol vagyunk még egy másik forradalmár címlapi bejelentésétől, hogy aszondja: Orbán Viktor Európa erős embere. A fülkeprogresszió lapja, a Heti Válasz méltatja őt, aki lánglelkű beszédekben száll síkra az elnyomottak ellen, kiáll a szabadságjogok nyirbálásáért, szót emel a sztrájkjog haladéktalan csorbításáért. Azért, hogy legyen elég a gazdagok adóztatásából, és hogy a közterheket viselje a már amúgy is halálra adóztatott köznép.

Napjaink forradalmisága. A legeslegnagyobb forradalmár a téren áll egyenruhába hízott terrorelhárítók között. Harsogó tavaszban hirdeti rendületlenül az igazságtalanságot, követeli a társadalmi egyenlőtlenséget, és hitet tesz a nincstelenek nyilvános megalázása mellett.

Aztán lám, mire jön az ősz, csak épp fordítva. Vszjo szlucsilosz naoborot – hogy a két forradalmár főszerkesztő is értse.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa