Egy ilyen ügy egyszerre bizonyítaná, hogy a magyar állam a tervezett atomerőmű-bővítés miatt nem képes fenntartani a fegyelmezett költségvetési politikát, illetve azt, hogy a politika számára kedves projekt érdekében az alkotmánysértést sem tartják túl nagy árnak.

A 2012-ben aláírt, 2013 óta hatályos fiskális paktum kimondja, hogy a részt vevő tagállamoknak (azaz Nagy-Britannián és Csehországon kívül mindenkinek) egyensúlyi vagy többletes költségvetést kell elérniük. Ehhez a strukturális hiányra vonatkozó középtávú célkitűzésnek (Medium Term Objective – MTO) kisebbnek kell lennie a hazai össztermék (GDP) 0,5 százalékánál, a 60 százalékos maastrichti referenciaérték alatti GDP-arányos államadóssággal rendelkező országok esetében pedig a GDP 1 százalékánál (Magyarország tartósan 80 százalék körüli hiányt produkál).

A szerződés azt is rögzíti, hogy amennyiben a felek jelentősen eltérnek a középtávú célkitűzéseiktől, automatikus korrekciós folyamatot kell beindítani, amelyet a bizottság által lefektetendő alapelvek alapján kell kidolgozni. A programnak tartalmaznia kell a konkrét intézkedéseket, valamint a költségvetési szabályokat felügyelő független intézmények hatáskörét – utóbbi azt jelenti, hogy a korrekciós program végrehajtását kormánytól független szereplők ellenőrzik.

A paktum előírta továbbá, hogy a „hiánykerülő” költségvetési szabályokat a tagállamoknak a szerződés hatálybalépését követő egy éven belül kötelező erejű, lehetőség szerint alkotmányos szintű jogszabályaikban kell rögzíteniük. Ez Magyarországon végső soron teljesült azzal az alkotmányrésszel, hogy „a központi költségvetés végrehajtása során nem vehető fel olyan kölcsön, és nem vállalható olyan pénzügyi kötelezettség, amelynek következtében az államadósságnak a teljes hazai össztermékhez viszonyított aránya a megelőző évben fennállóhoz képest növekedne”.

Csakhogy az Orbán-kormány máris megtalálni véli a kibúvót: az alkotmányellenesnek tűnő hitelfelvételről nem lehet népszavazást tartani (mivel azt nemzetközi szerződés írja elő), és egyelőre arra sincs garancia, hogy a hitelkonstrukció alkotmányosságát vizsgálni fogja az AB (a köztársasági elnök nem fordult a testülethez).

Orbán Viktor június végén egy visegrádi konferencián – ahol José Manuel Barroso, a bizottság akkori elnöke is részt vett – úgy fogalmazott: „a magyar álláspont az, hogy az Európai Unióban a szerződéseket, köztük a pénzügyi szerződéseket, be kell tartani”. Hozzátette, hogy Magyarország a fiskális paktum egyes szakaszainak esetleges hatályon kívül helyezését életveszélyes kísérletnek tartja.

A tízmilliárd eurós orosz hitel azonban éppen egy ilyen kísérletnek látszik. Brüsszeli szakértők szerint a hitelmegállapodás 2026-ra szinte bebetonozza a magyar pénzügyi stabilitás felborulását: akkor kell elkezdeni visszafizetni a kölcsönt – akkor is, ha addigra a két új blokk még nem készül el és nem termel semmit –, és a hitelszerződés előírásai alapján késedelmes fizetés esetén akár 25 milliárd euró (a tőke, a kamatok és a késedelmi pótlékok) egyösszegű lehívása is megtörténhet, ami azonnal csődbe döntené az államot.

Információink szerint az időzített pénzügyi bomba már brüsszeli szakértőknek is feltűnt, Jávor Benedek, az Együtt–PM EP-képviselője pedig a napokban írásbeli kérdést nyújt be a bizottsághoz azzal kapcsolatban, hogy valóban fennáll-e az alapszerződés megsértésének veszélye, és milyen következményei lehetnek mindennek a paksi beruházás jövőjére nézve.