EU-elnökség: lomtalanítás átszervezve
Budapesten e hét szerdán megkezdődött az idei lomtalanítási szezon, melyet a X. kerületben indított a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. Az idei rendhagyó év lesz a menetrend tekintetében, melyet nagyban befolyásol Magyarország soros EU-elnöksége, így idén a kerületek lomtalanítása nem a megszokott sorrendben fog zajlani. A számadatok alapján egyébként úgy tűnik, az elmúlt évek válsága ezt az „ágazatot” sem kímélte, azaz az emberek jobban megnézik, mitől szabadulnak meg, s mi az, amit még jó eséllyel használhatnak. Míg 2005-ben csaknem 400 ezer köbméternyi lomot gyűjtöttek be az FKF munkatársai, addig tavaly már csak 337 ezret. Miközben a tendencia évtizedeken át ezzel ellentétes volt, s egyfajta pazarlást sejtetett. A társaság 1972 óta tartja nyilván a kacatok mennyiségét, úgynevezett laza köbméterben, akkor 2400 köbmétert számoltak össze egész Budapesten. A spórolás tehát csak az utóbbi néhány évre jellemező, hiszen harminc év alatt csaknem meghúszszorozódott a mennyiség: 1975-ben már 25 ezer, rá öt évre pedig 107, a rendszerváltás évében pedig már 141,8 ezer köbméternyi kacattól váltak meg a fővárosiak.
Jóllehet a ’90-es éveket szokás emlegetni az általános elszegényedés évtizedének, a budapestiek mintha mégsem váltak volna spórolósabbá – legalábbis a számok alapján; 1995-ben már több mint 236 ezer, 2000-ben pedig csaknem 261 ezer köbméternyi lomot gyűjtött be az FKF Zrt. Ha a kidobott tárgyak összetételét nézzük, már árnyaltabb a kép: jobban ragaszkodunk tartós tárgyainkhoz. Miközben nőtt a ruhaneműk és a papírhulladékok aránya, csökkent a nagydarabos, az FKF szóhasználatával: „klasszikus lomok”, azaz a kidobott bútorok mennyisége. Továbbra is „slágernek” számítanak a göngyölegek, egyéb háztartási cikkek és apró kacatok. Jóllehet egyre több speciális gyűjtőhely van, sőt a gyűjtési körzetben az adott lomtalanítási napon külön gyűjtőpontot is biztosít az FKF Zrt., sajnos továbbra is gondot okoznak az ilyenkor szintén kidobott veszélyes hulladékok, mint például a gumiabroncsok, festékes vödrök, akkumulátorok vagy az építési törmelékek. Bár kevésbé ártalmas, de problémát okoz, hogy gyakran háztartási szemét is kerül a lomok közé.
Az elmúlt évtizedek távlatában érdekes változás, hogy a családi házas területeken a fűtés korszerűsítésével arányosan nőtt az éghető hulladékok mennyisége. A jellemzően kertvárosi részeken tehát jellemzően eltűntek vagy eltűnőben vannak a tüzeléshez hasznosítható hulladékok A legnagyobb mennyiségű lomot pedig továbbra is a lakótelepek adják, vélhetően azért, mert a házgyári épületekben nincsenek klasszikus pincék, így kevesebb a tárolóhelyiség is. A régebbi építésű társasházaknál pedig esetenként előfordulhatnak koncentrált mennyiségek, amikor a lakossági lomtalanítás idejére időzítik a padlás- és pincetakarítást.
A szelektív hulladékgyűjtés hatása érezhető is meg nem is. Miközben egyre kevesebb műanyagpalackot dobnak ki, továbbra is a lomtalanításkor „jelennek meg” például azok a terjedelmes papírhulladékok – például kartondobozok –, melyeknél a távolság miatt nagyobb „munka” szükséges a hulladékgyűjtő-szigetre való eljuttatáshoz. Ugyanakkor a begyűjtött lomot nem válogatja senki, azt vegyesen rakják be a zúzó, tömörítő, szállító célgépekbe, majd az ártalmatlanító helyre kerülve, lerakással ártalmatlanítják azokat. Az FKF tapasztalatai szerint egyébként manapság nem csak a fém-, hanem az éghető hulladékokat is (deszka, léc, stb.) kiszedik a szervezett guberálók. Papírral viszont nem foglalkoznak, mivel a átvételi ára rendkívül alacsony.
A lomtalanításra szinte mindig rátelepszenek s olykor agresszíven lépnek fel az abból iparszerűen megélni akarók, ezért Budapesten immár negyedik éve nem nyilvános a lomtalanítási menetrend. Ennek hatására fegyelmezettebb lett a lakosság, s pontosabban betartja a hulladék kikészítésének időpontját, ám a főváros a szervezett guberáló csoportok tevékenységét még így sem tudta teljesen megszüntetni. Az FKF ugyanakkor minden esetben időben értesíti a hatóságokat és a különféle szerveket az adott terület lomtalanítás időpontjáról, lehetőséget biztosítva a területi ellenőrzésekre és a hatósági felügyeletre. Ennek eredménye azonban kerületenként változó, van, ahol sikeresebb, s akad, ahol kevésbé.
