"Bár töredékesen, itt-ott már többször elmondtam a véleményem a helyzetről, három hét után hazaérkezve és felmérve a tájképet csata után, úgy érzem, tartozom egy átfogó bejegyzéssel arról, hogyan látom az LMP szakítását" - írja blogbejegyzésében Ertsey Katalin. 

A politikusnő így folytatja: "Először is, végtelenül szomorú vagyok. Elmondhatatlan az érzelmi veszteség, ezen belül pedig egy-két kifejezetten fájdalmas egyéni szakítással kell szembesülnöm, amit sosem gondoltam volna. Igaz, amelyik igazán fáj, már korábban bekövetkezett, egy egészen méltatlan és azóta is tisztázatlan helyzet miatt. El kell engedni, nincs mese. Ezzel együtt nem gondolom, hogy az érzelmeknek nincs helye a politikában. Én mindig is szenvedélyesen politizáltam, és nem vonzónak, hanem kifejezetten taszítónak, sőt veszélyesnek találom az "okosügyes", vagyis számító, cinikus, érzelemmentes politizálást. Természetesen van egy pont, amikor kénytelen az ember belátni: nincs tovább mit magyarázni, az elveknek, a tisztaságnak mégiscsak jelentős súlya van a politikában. Mint ahogy a moralitásnak is, hiszen mi másért jött volna létre az LMP, ha nem azért, hogy morálisan megújítsa a politikát" - írja a képviselő. 

A bejegyzés így folytatódik: "Ez sajnos még azzal az elvszerű döntéssel együtt sem sikerült, amivel tartalmilag egyetértek: szerintem sem lehet a most még látszólag csak Bajnai, de nyilvánvalóan a továbbiakban a szocik, Gyurcsányok, és további reciklált politikusok nevével fémjelzett ellenzéki összefogásba teljes lendülettel belemenni. De a szakítás elkerülése érdekében én az Elek-féle javaslatot elfogadhatónak tartottam volna. Egyéniben, ha van olyan elfogadható jelölt, akire jó szívvel buzdíthat az LMP, még akár el is tudom képzelni, hogy meg lehetett volna egyezni. Egy kezemen ugyan, de számon tartok én is normális szoci és liberális politikusokat, mint ahogy a Fideszben is a mai napig - sajnos szintén egy kéz elég hozzá - meg tudok számolni tisztességes, jó szándékú, szimpatikus politikusokat" - írja Ertsey. 

Internetes cikkében így folytatja: "Ha már itt tartunk: a mai napig emlékszem, milyen fellélegzés volt Bajnai, sok év Gyurcsány után. Az egész fideszes-selmeczigabikás egybemosási kampány durva lenézésre az országnak, hiszen mindannyian emlékszünk, hogy a vállalhatatlan után egy vállalható jött. De sajnos, Bajnaival jön az egész bagázs, és azt nem mondhatja senki komolyan, hogy az ökopolitika bármilyen szinten is képviselve lehet a menthetetlen szockókkal és mondjuk Urbán Lacival és egy csomó problémás szereplővel szemben, akik - atyavilág - tényleg azt gondolják, hogy semmi gond nem volt azzal a 8 évvel. Sajnálom azokat, akik még nálam is naívabbak ebben. Abba már bele sem merek gondolni, hogy esetleg nem naívak, hanem nagyon is számítók" - írja blogjában a politikus.

Erstey Katalin cikke így folytatódik: "Visszatérve az LMP-re, a kompromisszumra akkor már senki nem volt kész az LMP-ben, amikor Elek Pista javaslata előkerült. Már késő volt. Nem rántotta el senki a kormányt és megtörtént az összeütközés. Ezt akartam megakadályozni, minden maradék energiámmal (ami nem volt sok, belátom), az utolsó pillanatig. Ezért függesztettem fel a tagságomat, egyfajta figyelmeztetésül, mert megláttam a jeleit annak a politikai kultúrának, ami ellen ezt a pártot létrehoztuk. Még külföldről is próbáltam valamiféle választ, magyarázatot, egyáltalán, a szándékot kinyerni a platformisták részéről, de nem sikerült. Utoljára azt kértem mindkét féltől: ne azonnal, aznap, vagy másnap, ne indulatból és főleg ne a legindulatosabbak útmutatása szerint cselekedjenek. Már novemberben is ezt kértem: a legvadabbakat vonják vissza mindkét oldalon, ne a sajtóban, hanem belül folytassák a vitát és adjanak időt. Sajnos, hiába volt minden" - fogalmaz Ertsey. 

A cikkében így folytatja: "Nincsenek illúzióim a jövőt illetően. Amint elkezdődött a csűrés-csavarás a mandátumok körül, látszott, hogy itt valami végképp kisiklott. A mandátum természetesen szabad, ezt senki nem vitatja. Az is egy legitim érvelés, hogy a megváltozott helyzetre való tekintettel, változnia kell az LMP-nek, ezért érthető, hogy kétszer is igyekezett a platform rábírni a pártot, hogy változzon, és a helyzetre való tekintettel álljon össze a baloldali ellenzékkel. De ezek után azt állítani, hogy az LMP változott, ezért tartják meg a mandátumot, eléggé kínos állítás. Ivády elvtárs is ezzel próbálkozott, most látszik csak igazán, hogy ez mennyire hamis érvelés. Ő az eleszdéeszesedéssel igyekezett menteni magát, most ugyanilyen rossz duma a fideszbérencezés" - olvasható a cikkben. 

Erstey Katalin hozzáteszi: "Épp ebből fakadóan (is) nyilvánvaló, hogy nincs hasonlóság az én helyzetem és a platformistáké között. Én nem kiléptem és más pártot hoztam létre, miután kétszer is sikertelenül akartam új irányba fordítani a pártot. Én figyelmeztetésül függesztettem fel a tagságomat, azért, hogy ne csak tartalmilag, de stílusában is tartsuk a "lehet más" ígéretét, és ne rohanjon bele a párt abba a kölcsönös kiszorítósdiba és önfelszámolásba, amit a platform kezdeményezése és az arra adott reakció jelent. De ahogy közelebbről sikerült megismernem az elmúlt hetek fejleményeit, már látom, hogy a következetes (bár sokszor nem túl szimpatikus) többséggel szemben a platform egy teljesen hamis dichotómiába navigálta magát, úgyhogy nem próbálkozom tovább. Végigcsinálom, tisztességgel, ezt tudom tenni. Ha szétszakítjátok a frakciót, hát akkor anélkül" - zárul Ertsey Katalin blogbejegyzése.