A Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség hegymászó szakágának vezetője, Futó Endre szerint már máskor is akadt rá példa, hogy egy elhunyt hegymászó családja számára gyűjtést rendeztek, és most is felmerült bennük ennek a gondolata – írja a Blikk.

Erőss Zsoltot lánya és felesége köszönti 2012 januárjában, az Annapurnáról való visszatértekor

Sterczer Hilda legalább annyira rendíthetetlen, mint férje, amikor a csúcsra indult. Bár Erőss Zsolt halála miatt egyedül maradt két csemetéjükkel, Gerdával (4) és Csomával (2), az asszony senkitől nem kérne segítséget.  

– Mielőtt édesanya lettem, némettanárként dolgoztam. Jelenleg is van három magántanítványom, de ebből nem fogunk tudni megélni. Nekem most elsősorban munkára van szükségem, olyanra, amit a gyerekek mellett is elvégezhetek. Szívesen tanítanék például egy nyelviskolában, akár előadásokat tartanék. Nem szeretném felélni minden tartalékunkat – mondta a Vasárnapi Blikknek a családanya.

– Egyszer egy barátunk azt mondta, vannak emberek, aki megélnek száz évet és elmegy az életük, és vannak, akik nem, viszont tartalmas életet éltek, úgy, mint Zsolt – mondta Sterczer Hilda. – Neki ez volt az élete, soha nem akartam kalickába zárni, és most a hegyen maradt – tette hozzá a feleség.

Erőss Zsolt özvegye azt is elmondta, a tervek szerint Zsolt emlékére a Bükki Nemzeti Parkban állítanak kopjafát, ami mellé a Békás-szorosból érkezik egy szikla. Erőss Zsolt ott mászott életében először, ott szeretett bele a hegymászásba. 

– Tisztában voltam azzal, hogy fent a hegyen bármi megtörténhet. Mindig benne volt a pakliban, hogy agyonnyomja egy kő vagy lezuhan, de nem gondoltam, hogy Zsolt azért fog meghalni, mert túlmegy egy határon, amin már nem lett volna szabad túlmennie – mondta a feleség, aki tudta, hogy baj lesz, amikor meghallotta, hogy Erőss Zsolt 24 órája fenn van a hegyen.