Épületkerámia: konkurenciaharc, csatazajjal
Neheztel a Zsolnay Porcelánmanufaktúra vezetése a szegedi önkormányzatra, mivel a csongrádi megyeszékhely tulajdonában lévő Gróf-Palota felújításakor az épület kúpcserepeinek újragyártása miatt meg sem keresték a pécsi gyárat. Az 1913-ban emelt, szecessziós stílusú Gróf-Palota kúpcserepeit eredetileg a Zsolnayban készítették, így a manufaktúra bízott benne, hogy a felújításban feladatot kap. Nem így történt. A munkát elnyerő, pesti cég mindössze tíz év garanciát vállalt a kúpcserépre, holott az épületkerámiákra a konvenció szerint 35-40 év az elvárható jótállás.
Utóbbit már Vajda Lászlótól, a Zsolnay igazgatójától tudom meg, aki nem érti, hogy egy műemlék épület felújításakor miképp „nyomhatja le” cégét a kevésbé kvalitásos konkurencia. Vajda tudósítónknak elmondta: nem először járnak így, ugyanez a pesti cég korábban a Zeneakadémia Zsolnay-kerámiáinak cseréjére is megbízást kapott, s ott a munkát a pécsi gyárnak kellett átvállalnia, mivel a vetélytárs nem tudta megoldani vállalható minőségben a kerámia elemek utángyártását. Vajda szerint az említett cég azzal vág elébük, hogy érthetetlenül alacsony bérköltséggel számol. Vajda szeretné, ha állami és önkormányzati megrendelés esetén a beruházó kontrollálja: az alacsony ár reális-e, s ha a mögött színvonaltalanság sejthető, ne fogadja el az ajánlatot.
A konkurens cég, a hat ember foglalkoztató, évi 20-30 milliós árbevételt elérő Keramikum Manufaktúra Kft. vezetője, Országh Zsolt megalapozatlannak látja a Zsolnay igazgatójának vádjait. Szerinte cége jó minőségű épületkerámiát gyárt, s nem azzal tudnak alámenni a Zsolnay árainak, mert ügyeskednek a bérekkel, hanem azzal, hogy gazdaságosabban termelnek.
Országh megjegyezte: a Gróf-Palota beruházója kért 10 éves jótállást a kúpcserépre, utóbb, a Zsolnay támadásának hatására azonban 25 évre módosították ezt a vállalást. A Zeneakadémia felújításakor Országh szerint nem volt panasz a kft. épületkerámiáira, a Zsolnay úgy szerezte meg tőlük a munkát, hogy keményen lobbizva meggyőzte a beruházót. Országh Zsolt nem érzi vetélytársnak a két céget, inkább lehetséges partnernek, korábban volt is, amikor a Keramikum megrendelést kapott a Zsolnaytól.
Hogy melyik cégvezetőnek van igaza, nincs esélyünk eldönteni, de elképzelhető, hogy a Zsolnaynak azért fáj a piacvesztés, mert a 160 éves gyár nehéz időket él meg. A rendszerváltást követően az állam többször is próbálta reorganizálni a lejtőre került céget, ám e kísérletek kudarcot vallottak.
2005-ben Pécs megkapta az államtól a veszteséges porcelánmanufaktúrát, a cég stabilizálása azonban a város számára nagy feladat volt, ezért 2010-ben az önkormányzat eladta a kisebbségi részvénycsomagot egy ingatlanbefektetőnek. Az irányítási joghoz jutó kisebbségi tulajdonos – mintegy elismerve, hogy ő se boldogul a Zsolnayval - 2011-ben továbbadta a részvényeit a Közgépnek. Ám a több tízmilliárdos, állami megrendelésekből meggazdagodott cég sem tudott mit kezdeni a gyárral, s részvényeit tavaly visszaadta a városnak.
A múlt évben a Zsolnay árbevétele a korábbi egymilliárd forintról 600 millió forintra apadt, s a cég vesztesége elérte a 280 milliót. Ez év tavaszán a város eladta Bachar Najari, szír származású svájci vállalkozónak a Zsolnay 74,5 százalékos részvénycsomagját. Az új gazda főképp a Közel- és a Távol-Kelet államait, illetve Oroszországot látja ígéretes partnernek. Az elmúlt hónapok értékesítései ezt a reményt igazolják. A Zsolnay hazai piaca viszont tovább szűkült, mivel a gyár az év derekán 40-50 százalékkal emelte dísztárgyai árát. Vajda László elkerülhetetlennek látta ezt a lépést, hisz a Zsolnay számos termékét önköltségi áron értékesítette.
A 200 dolgozót foglalkoztató gyár számára nagy lehetőség lenne az épületkerámia. A Zsolnaynak évente átlagosan 100 millió forintot hozott a pirogránitgyártás, miközben – kapacitása alapján – akár tízszer ekkora épületkerámia-bevétele lehetne a cégnek. A történelmi Magyarország területén 175 míves épületet díszít Zsolnay-kerámia. Ezek legtöbbjén a pirogránit cserére szorul, s e munkák révén a gyár több tízmilliárdos megrendeléshez juthatna.
Vajda László megemlítette, hogy a határon túli, magyarlakta városokban még mindig ragaszkodnak ahhoz, hogy a Zsolnay-kerámiával díszes műemlékeket a pécsi gyár termékeivel újítsák fel. Így volt ez legutóbb Szabadkán, a zsinagóga felújításakor, s jelenleg ugyanitt egy szökőkút kap újra Zsolnay-burkolatot. Korábban a nagyváradi Fekete Sas Palota is Zsolnayval újult meg.
A fővárosi Várbazár Zsolnay-kerámiáinak felújítását viszont nem tudta megszerezni a pécsi cég, azt a munkát a Keramikum nyerte el.
