Valamivel több mint hetven esztendeje akkoriban elképesztő összeget, egymilliárd pengőt szántak a szegény sorban élők lakhatási feltételeinek megteremtésére. Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) létrehozásának célja az volt, hogy a nyomorgókat kiemelje kilátástalan helyzetükből, és a múlt század negyvenes éveiben a tíz évre tervezett program révén – bár a projekt a háború miatt félbeszakadt – több ezer nagycsaládost juttattak önálló otthonhoz.

Nem ajándékot adott azonban az állam, hanem hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott, a kedvezményezettek számára pedig szigorú szabályokat állítottak fel. A családfőnek dolgoznia kellett, de előírták azt is, hogy a házat és a kertet rendben kell tartani, ugyanakkor ehhez segítséget is nyújtottak. Aki ennek ellenére megszegte az előírásokat, akár új otthona elvesztésével is számolhatott.

Az első ONCSA-házakba – amelyek típustervek alapján készültek, és többnyire máig lakásként szolgálnak – 1941 augusztusában költözhettek be a kiválasztottak, akik szinte kivétel nélkül sokgyermekesek voltak. Az általában szoba-konyhás – kivételesen kétszobás – lakásokat legalább négy gyermeket nevelő családok vehették birtokba, ám az akkori viszonyok mellett ez számukra alapvető változást hozott, hiszen sokan putrikból vagy pincelakásokból költözhettek első, emberi tartózkodásra valóban alkalmas otthonukba.

AZ ONCSA-házak – annak ellenére, hogy korántsem kínáltak összkomfortot – sokaknak a felemelkedést jelentették, mert először találkoztak azzal, hogy a vizet nem a kútból kell húzni, hanem az a „falból” folyik. Az önálló lakás birtoklása számos embernek ugyancsak szokatlan érzés lehetett.

A rendszer tehát akkoriban jól működött, hiszen tízezrek számára hozott felemelkedést. Kérdéses azonban, hogy az ócsai, átlagosan ötven négyezetméteres – amúgy nem is túl olcsón épülő – lakásokba költözők ezt hasonlóképpen fogják-e megélni.

Az ugyanis, aki a hitelválság miatt a többszobás, központi fűtéses lakását veszítette el, aligha tud felhőtlenül örülni egy kisebb és alacsonyabb komfortfokozatú – egyedi fűtésű, a gázszolgáltatásból kizárt – hajléknak. Ráadásul olcsóbb lett volna, ha az állam összkomfortos panellakást vásárol nekik. S ha a közelben nem lesz bölcsőde, óvoda vagy iskola, az a beköltözők hangulatát tovább ronthatja.

Vagyis: ami egykor az elmaradott társadalmi rétegek felemelkedését szolgálta, ma legfeljebb szükségmegoldásnak jó. Azok közül néhányan, akik elveszítették az otthonukat, most fedelet kapnak a fejük fölé, s ha rosszabb körülmények közé is kerülnek, legalább nem válnak hajléktalanná. Az ONCSA-program viszont a felemelkedésről, s nem pár tucatnyi emberről szólt, hanem – bár a súlyos lakáshiányt nem szüntette meg – ezrek számára teremtett jobb körülményeket.

Kérdéses ugyanakkor, hogy Ócsán lesz-e megfelelő munkahely a beköltözők számára. Erre eddig kevés figyelmet fordítottak, miközben az adósságcsapdából az nemigen szabadulhat, akinek nincs állása. De ha valakinek nem lenne tartozása, az sem teremtheti meg a megélhetés feltételeket, ha nem jut munkához.