A törvénysértés a polgári engedetlenség lényege, de ennek súlyos erkölcsi indoka van, hiszen éppen a jog ír elő olyasmit, ami erkölcsileg elfogadhatatlan, és korlátozottak a törvényes tiltakozás eszközei - erről Kis János filozófus beszélt a TASZ pénteki konferenciáján. Ide sorolta, amikor LMP-sek odaláncolták magukat az Országház kerítéséhez, és akadályozták a képviselőket a bejutásban, vagy amikor a Demokratikus Koalíció a választási regisztráció elleni tiltakozásul hirdetett éhségsztrájkot, mindkét akció szervezői éppen törvénysértés által tudták felhívni magukra a közvélemény figyelmét, holott mindkét esetben volt alternatíva. Mindkét cselekedet alapvetően kommunikatívnak tartja, az üzenetük részben azonos: jogsértés történt, vagy készülőben van. Az éhségsztrájk üzenete, hogy annyira súlyosnak tartom a – készülő – jogsértést, hogy az életemet, egészségemet is kockáztatom, az odaláncolás pedig azt üzeni, hogy még a jogsértés is igazolt. A törvénysértést csak az igazolhatja, ha az adott törvényt megsértem, de amúgy törvénytisztelő módon viselkedem, például nem rongálok. A polgári engedetlenségnek viszont van egy olyan üzenete, ami megkülönbözteti a törvényszegés más formáitól: éppen a törvényesség szükségességére hívja fel a figyelmet, arra, hogy a jogállam procedúráit be kell tartana. Az engedetlenségnek ugyanakkor nem előfeltétele a jogállam megléte, "az is elég, ha úgy teszünk, mintha jogállam lenne".

Nagyobb felfordulást

– A polgári engedetlenség eredménye lehet, hogy felrázzuk a politikai közösség azon részét, amelyhez szólni tudunk, ezt a célt pedig sikerült elérni az alaptörvénnyel szembeni tiltakozási hullámmal – erről Misetics Bálint szociológus beszélt Az alkotmány nem játék csoport képviseletében. Azt viszont problémának tartja, hogy nem tudtak "elég nagy felfordulást okozni" akcióikkal – köztük a Fidesz székház tavalyi "elfoglalásával". Még ha éhségsztrájkoltak volna, sem értek volna el akkora hatást, mintha volt alkotmánybírók, jogászprofesszorok folyamodnának ehhez az eszközhöz. "Sólyom László sem jött el, ehelyett publicisztikát írt a Népszabadságban". Sokkal nagyobb hatást lehet elérni Misetics szerint egy sztrájkkal, hiszen az állam, a gazdaság működése szempontjából fontos intézményeket érintene. Kérdés – folytatta Misetics –, hogy ha sikerül is kivívni, vagy inkább visszavívni a demokráciát, a jogállamot, vajon az mennyire lesz legitim. Ha ez széles körű részvétellel történik, nem pedig elitcsoportok egyeztetése során, az közvetlen összefüggésben lehet a következő rendszer legitimitásával. "Nincs legitim alkotmányos rendszer egy szélsőségesen igazságtalan társadalomban" – szerinte az, hogy ilyen könnyen le lehetett bontani a harmadik köztársaságot, nem független a társadalmi igazságtalanságoktól: sokaknak nem tűnt méltónak a harmadik köztársaság arra, hogy megvédjék, éppen ezért a "visszavívásának" össze kell fonódnia egy baloldali egalitáriánus társadalompolitikai fordulattal".

Szolgálunk és kötekszünk

– Hajánál fogva előráncigált ürügyeket is használnak a hatóságok az engedetlenek felelősségre vonására és elrettentésére – ezt a tapasztalatot vonta le a székházfoglalók, illetve a parlamentnél tiltakozó gimnazistákkal szemben indult eljárásokból az aktivisták jogi képviseletét ellátó Pelle Andrea, a TASZ jogásza. A parlament bejáratainál tartott engedetlenségi akció esetében például azzal próbálkoztak, hogy a tüntetők miatt állt le a villamosforgalom, holott rendőrautók parkoltak a sínekre, illetve, hogy másokat akadályoztak, holott ez a gyülekezési jog lényege. A székházfoglalás után pedig többek között abba kötöttek bele, hogy "leomlott a vakolat, megkarcolódott egy autó", ráadásul a helyszínt csoportosan közelítették meg, nem pedig egyesével. Pelle Andrea ezt elfogadhatatlannak tartja, ezen az alapon azt is három nappal előre be kellene jelenteni – útvonallal, szervezőkkel –, ha csoportosan megyünk egy tanévnyitóra.

Ennyit tudnak

– Így működik a Fidesz – Turai Eszter, a székházfoglalók egyike szerint jellemző, ahogy a kormánypárt reagált az akciójukra. Megtehették volna – a korábbi kormányokhoz hasonlóan –, hogy a jog eszközével lépnek fel ellenük, vagyis rendőrséggel vitetik el őket, ehelyett biztonsági őröket küldtek rájuk. Ezzel szerinte azt üzenték: "Nem tartjátok be a szabályokat? Mi sem! Nem fogunk rendőrséggel játszani, megengedni, hogy mártírt csináljatok magatokból, ehelyett minden szabályt megkerülve próbálunk megfélemlíteni". Turai Eszter szerint egyébként az Orbán-kormány többet tett a demokráciáért, mint elődjei együttesen, legalábbis abban az értelemben, hogy egy az egyben betámadta a jogállamot, nem a szabályok kikerülésével, hanem átírásával; leplezetlenül írta át a jogrendet a saját érdekeinek megfelelően, ezzel megteremtve a legitim állam eszményét. "Megmutatta, milyen az, amikor papíron sem legitim a hatalom", felélesztve az állampolgári öntudatot. Az kérdés, hogy a kormány elmegy-e egy olyan pontig, amikor ez az öntudatosság nemcsak egyes csoportok, "értelmiségi gettók" tevékenységében merül ki, hanem tömeges engedetlenséget vált ki.

Minden nap Sirály-razzia?

"Sokkal rosszabb a helyzet Magyarországon, mint amilyennek látszik". M. Tóth Balázs (Magyar Helsinki Bizottság) a brit terrorellenes szabályok és a hazai rendőrségi törvény között vont párhuzamot, azzal kapcsolatban, hogy a strasbourgi emberi jogi bíróság elmeszelte az ottani fokozott ellenőrzésekre vonatkozó brit szabályt (ami alapján egész Londonban fokozott ellenőrzést rendeltek el, így bárkit megmotozhattak mindenféle gyanú nélkül is), azzal az indoklással, hogy még a terrorizmus elleni küzdelem sem igazolhatja a polgárok szabadságának ilyen mértékű korlátozását. Ehhez képest itthon az egész ország területére fokozott ellenőrzést rendeltek el hasonlóan széles felhatalmazással, "a lakosság biztonságérzetének javítása" céljából, amivel szemben ráadásul semmilyen érdemi jogorvoslati lehetőség nincs. Mindezt azzal összefüggésben említette, hogy a Helsinki Bizottság Strasbourghoz fordul a budapesti Sirály klubban történt rendőrségi razzia miatt (amikor is több tucat egyenruhás és civil rendőr lepte el a helyet, a tömeges igazoltatást, motozást pedig azzal indokolták, hogy bűnözőket keresnek). A fokozott ellenőrzés elrendelése óta gyakorlatilag minden nap razziázhatnának a Sirályban – ha be nem záratták volna –, a strasbourgi per pedig a brit ügy után szerinte "könnyű menet" lesz.

Se hús, se hal

Sem demokráciának, sem kiépült diktatúrának nem nevezhető a jelenlegi berendezkedés Magyarországon: Miklósi Zoltán (Eötvös Károly Közpolitikai Intézet) szerint a "zsugorodó demokrácia" jellemzője, hogy a jogállami és diktatórikus elemek egyaránt megtalálhatók benne, ezek között pedig állandó a feszültség. Létezik például Alkotmánybíróság, csak éppen saját emberekkel, korlátozott működéssel. Ebben a köztes állapotban megnő az informális hatalomgyakorlás szerepe, amit jól példáz a kutató szerint a közmédia, ami a Fidesz uralmának legjellegzetesebb jelképe: a médiatörvényből – bármennyire is utáljuk – önmagában még nem következne, hogy a közszolgálati média pontosan úgy működjön, mint egy diktatúrában.

Miklósi érvelése szerint, mivel a rendszer nem koherens, nem is tud konszolidálódni, a rendszer ráadásul ingatagabb, mint amilyennek látszik. Sokan azt gondolják, hogy bármilyen politikai fellépésnek nagyon súlyos személyes költségei, következményei vannak. Emiatt kevesebb a tiltakozó akció, mint amennyi lehetne. Holott a radikális fellépés óriási potenciállal bír, egy sikeres akció megmutathatja, hogy az elégedetlenkedők sokkal többen vannak, mint azt maguk az elégedetlenek gondolnák – de veszéllyel is, hiszen egy gyenge akció megerősíti a látszatot, hogy "valóban" elszigetelt kisebbségről van csak szó.