Kitünteti Tamás Aldárnét, a százesztendős felvidéki tanítónőt az Emberi Méltóság Tanácsa. Az idős nőt, miután felvette a magyar állampolgárságot, megfosztották a szlováktól, bevonták a személyi igazolványát, s megszűntnek nyilvánították még az egészségbiztosítását is.

A testület az átélt megpróbáltatások során tanúsított helytállásáért az asszonyt az Emberi méltóságért kitüntetésben részesíti. Ebből az alkalomból Tamás Ilonka néni Budapestre látogat, és péntek kora délután a sajtó nyilvánossága előtt veszi át az elismerést.

Tamás Aladárné Szűcs Ilona 1912. május 16-án magyar állampolgárnak született a felvidéki Várgedén. Néhány évvel később – anélkül, hogy elköltözött volna – csehszlovák, majd hat év múlva ismét magyar állampolgár lett. A második világháború után ismét csehszlovák állampolgárrá, majd a Szlovák Köztársaság 1993-ban történt megalakulásával szlovák állampolgárrá tették.

Az asszony élt a magyar állampolgárság kedvezményes felvételének lehetőségével, ám a szlovák állampolgársági törvény értelmében nem sokkal később elveszítette a szlovákot. Lányának, a 67 esztendős Tamás Anikónak hasonló eljárást kellett elszenvednie, és ő – valószínűleg a folyamatos zaklatás hatására is – januárban szívinfarktust kapott, majd augusztus első napjaiban elhunyt.

Lomnici petícióval fordult az Európai Parlamenthez

A szlovák állam eljárása miatt Lomnici Zoltán volt főbíró, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke – egy szintén szlovák és magyar állampolgárságú, Léván élő joghallgatóval közösen – petíciót nyújtott be az Európai Parlamenthez, kérve a Szlovák Köztársaság elmarasztalását.

A beadványban arra hivatkoznak, hogy a szlovák alkotmány szerint senkit nem foszthatnak meg akarata ellenére az állampolgárságtól, ezért azoknak, akik éltek a kedvezményes honosításról szóló magyar szabályozás biztosította lehetőséggel, elvileg nem kellett semmitől sem tartaniuk.

Ennek ellenére „a Szlovák Köztársaság állami kötelékéből eltávolították” mindazokat, akik felvették a magyar állampolgárságot, ráadásul ezt nem hivatalos határozatban, hanem levélben közölték velük, és a döntés ellen jogorvoslati lehetőség sem állt rendelkezésre. A hatóságok ezzel kapcsolatban egy, a szlovák alaptörvénnyel is ellentétes törvényre hivatkoztak.

A petícióban Lomnici hangsúlyozza, hogy nem a szlovák jogalkotást támadják, hanem azt kifogásolják, hogy „a törvény végrehajtása során a hatóságok semmibe vették azokat az uniós normákat, amelynek védelmét a Szlovák Köztársaság a közösséghez történt csatlakozásakor vállalta”.

„A magyar állampolgárságot felvevő és azt jogszerűen bejelentő személyeket, így a petíciót aláíró személyt is a rendőrség folyamatosan zaklatta, a lakcímnyilvántartásból az érintetteket törölte, személyi azonosításra szolgáló okmányaikat érvénytelenítette, szavazati jogukat megvonta”, de volt olyan személy is, akivel közölték, ne próbáljon meg a személyi igazolványával külföldre utazni, mert törölték a schengeni nyilvántartásból – sorolják a beadványban a kifogásokat.

„Kérjük az Európai Parlament elnökétől, hogy indítson eljárást a Szlovák Köztársaság ellen a közösségi jog sorozatos megsértése miatt”, mert hátrányosan különbözteti meg azon polgárait, akik felvették a magyar állampolgárságot is – áll a szeptember közepén írott beadványban.

Schweitzer József nyugalmazott főrabbi is kitüntetést kapott

Schweitzer József nyugalmazott főrabbi egész életművét, különösen az emberi jogok védelme érdekében kifejtett tevékenységét az Emberi Méltóság Tanácsa ugyancsak a maga alapította díj átadásával ismerte el. Az Emberi méltóságért kitüntetést Lomnici Zoltán, a testület elnöke és Szunai Miklós főtitkár adta át. A nyugalmazott főrabbi munkásságát Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, az irgalmas rend tartományfőnöke méltatta.

A kitüntetés átadása után Schweitzer József hangsúlyozta: maga azon sok tíz- és százezer ember közül való, "aki az emberi méltóság megtagadását és megtaposását igen fájdalmas, és a magyar nemzet számára tragikus periódusban mélyen átélte”. Akkor tapasztalta az emberi együttérzés megnyilatkozását, s azt is, hogy az „emberi méltóságot súlyos körülmények között is meg lehet őrizni és lehet gyakorolni".

Schweitzer József 1922. október 13-án született Veszprémben. A második világháború alatt munkaszolgálatos volt, majd Budapesten bujkált. 1947-ben avatták rabbivá. 1948-ban főrabbinak választották Pécsen. Később a budapesti Hegedűs Gyula utcai zsinagógában lett főrabbi, emellett tanított a rabbiképző intézetben is. Scheiber Sándor professzor halála után 1985-ben az Országos Rabbiképző Intézet igazgatójának nevezték ki. 1994 és 2000 között a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének országos főrabbijaként is tevékenykedett.

A két elismerést egyszerre szerették volna átnyújtani – mondta el Lomnici –, de egyeztetési problémák miatt ez nem sikerült.