Emberek fognak meghalni a Dunakanyarban?
Január-február hónapban több tűzhalál történt az országban, mint korábban egy-egy év alatt. Mindez azért, mert elbizonytalanították a tűzoltóságok korábban jól működő rendszerét – állítja a Lánglovagok portálon megjelent nyílt levelében Leidinger István, a pomázi önkormányzati önkéntes tűzoltók parancsnoka. A tűzoltás és a műszaki mentés eddig, miként Európa szinte valamennyi államában, önkormányzati feladat volt – hangsúlyozza a parancsnok –, január 1-jével viszont ezt az állam vette át.
Leidinger nem vitatja, hogy az állami rendszerben szervezett tűzvédelemnek is lehetnek pozitív elemei, de a rövid, alig kéthónapos működésének eddigi tapasztalatai a szentendrei kistérségben levele szerint eléggé ellentmondásosak.
Az előző kormányzati ciklus alatt a szentendrei tűzoltóságtól elvontak egy fél rajt, az államosítás után pedig egy gépjárműfecskendőt és egy bevetésirányító gépjárművet – írja a parancsnok.
Az egyetlen vonulni tudó, „lelakott” gépjárműfecskendő azonban meghibásodott, így a Dunakanyar Leidinger szerint február 24-én délután védelem nélkül maradt. Végül a pomázi önkéntes tűzoltóságtól kértek segítséget. A nyílt levélben az áll, hogy az állami gépjármű csak este nyolc után érkezett meg Gödöllőről, és riogatja azóta is a Dunakanyar polgárait egy-egy vonulásnál: mekkora tűz lehet, ha onnan is segítséget kellett kérni…
Az új műveletirányítási rendszerben a pomázi vonulási területre szóló riasztás esetén is vonulniuk kell a szentendrei tűzoltóknak, most gödöllői feliratú gépjárműfecskendővel. Ez a parancsnok szerint az adóforintok vérlázító elpocsékolása. Így nem lett jobb az állampolgárok védelme, viszont többe kerül.
A szentendrei tűzoltóság működési területe ugyanakkor 120 négyzetkilométerrel nőtt, s itt 37 ezerrel többen élnek. Leidinger állítja, hogy évi 200-400 esemény miatt is ki kell vonulni a Pomáz környéki hegyes-dombos területre, ami azt jelenti, hogy a Dunakanyar 200-400 esetben ismét védelem nélkül marad, hacsak Esztergom vagy Budapest nem segít be.
Az elmúlt 16 évben a pomázi önkéntes tűzoltóság szinte teljesen önállóan oldotta meg a tűzoltási és mentési feladatokat. Ha tehát a pomázi tűzoltók éppen dolgoztak a területükön, újabb riasztás esetén a pomázi területet és a kistérséget is védték a szentendrei tűzoltók. Ha a Dunakanyarban volt tűzeset, és a szentendrei tűzoltók voltak bevetésen, a pomáziak védték a teljes kistérséget. Ennek az ideális állapotnak azonban vége – figyelmeztet Leidinger.
Január 1-jével a pomázi vonulási területre a pomázi fecskendőkön kívül jön Szentendre, ezáltal a Dunakanyar védtelen lesz a káreset felszámolásáig, a pomázi vonulási területen pedig az eseményeknél többen lesznek a szükségesnél, ami pazarlás.
„Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy borítékoljam, a Dunakanyarban emberek fognak meghalni, házak fognak leégni, mert rosszul szervezett és rosszul felépített diszlokációt erőltet az állam egy rossz koncepció mentén” – fogalmaz a parancsnok.
A rendszer hibáit Leidinger példákkal is igyekszik alátámasztani. Február 28-án Pilisszántón kigyulladt egy faház, s a pilisszántói önkéntes tűzoltóőrs a jelzést követő 15. percben már megkezdte a beavatkozást. A Pilisszentkeresztről érkező segítséggel és a Pomázról vonuló két gépjárművel a tüzet eloltották. Budapestről viszont jött további négy gépjármű, ami már teljesen felesleges volt – állítja a parancsnok.
Ezzel szemben február 22-én kigyulladt és porig égett egy ház Horányban, mert az egy fecskendővel kivonuló szentendrei tűzoltók csak egy óra múlva kaptak segítséget Esztergomtól – említ egy másik esetet a parancsnok. Mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a katasztrófavédelem vezetői a helyi kötődésű tűzoltóságok ellehetetlenítését, az önkéntes tűzoltóságok bedarálását, későbbi államosítását tűzték ki célul. „Hogy ez kinek jó, azt nem tudom, de hogy ki lesz a kárvallottja, azt tudom. A lakosság” – vonja le a végső következtetést a pomázi parancsnok.
A katasztrófavédelmi főigazgatóság szerint senki nincs veszélyben
Valóban, az előző kormányzati ciklus alatt egy fél rajt elvontak a szentendrei hivatásos tűzoltóságtól – közölte kérdésünkre Petróczi Tímea, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője. Ezt azonban április 1-jétől vissza is kapják: több önkormányzat támogatásával a szentendrei tűzoltó-parancsnokság működési területén Tahitótfaluban új hivatásos katasztrófavédelmi őrs épül, ahol egy váltásban minimum négy fő és egy gépjárműfecskendő lát majd el szolgálatot. Az őrs megalakulásáig ezek a tűzoltók Szentendrén dolgoznak, tehát ott nő a létszám. A bevetésirányító gépjárművet ugyanakkor az illetékes katasztrófavédelmi kirendeltséghez telepítik.
A Dunakanyar védelméről szóló fejtegetéssel kapcsolatban a főigazgatóság szakmai álláspontja, hogy a műveletirányítási terv alapján a legközelebbi hivatásos tűzoltó-parancsnokság gépjárműfecskendője gondoskodik a lakosság biztonságáról. Ez az adott esetben a békásmegyeri hivatásos tűzoltó-parancsnokság, amely négy-öt kilométerre van Szentendrétől. A békásmegyeri egység gépjárműve látta el a védelmet abban a háromnegyed órában is, amíg Gödöllőről megérkezett a kirendelt szer.
A békásmegyeri parancsnokság gépkocsiját egészítette ki a pomázi önkéntes tűzoltó-parancsnokság a szentendrei hivatásos tűzoltósággal kötött külön együttműködési megállapodásban foglaltak alapján.
Az adatok egyébként pontatlanok, mivel a Gödöllőről érkező gépjármű hat után két perccel ért a laktanyába, és ezt követően meg is kezdte a málházást. A pomáziak szere így hét óra öt perckor visszaért állomáshelyére.
A Gödöllő feliratra reagálva a szóvivő leszögezte: nem az a fontos, hanem a helyben lévő, gyorsan kiérkező segítség. A tűzoltóságok új diszlokációjának az a célja, hogy a lakosság baj esetén minél gyorsabban kapjon szakszerű segítséget. Hangsúlyozta: erre az erők és eszközök átcsoportosításával van lehetőség. A feladathoz szükséges erőket és eszközöket az adott térség kockázati jellemzőinek figyelembevételével határozzák meg és biztosítják.
A szóvivő szerint a pilisszántói eset ismertetése is tartalmaz pontatlanságot. Az esemény felszámolása a következők szerint zajlott: a pilisszántói önkéntesek a jelzést követően – ami reggel hét óra nyolc perckor érkezett – 14 perc múlva már a helyszínen voltak három fővel, és megkezdték a beavatkozást.
Majd fél nyolc után négy perccel érkezett a helyszínre a pilisszentkereszti önkéntes tűzoltóság két fővel, és ők egy újabb sugarat szereltek a további oltáshoz. A pomáziak két fecskendője hét óra negyven perckor ért ki, két perccel később pedig megérkeztek az első fővárosi rajok is. Ekkor az épület még teljes terjedelmében égett.
A fővárosi tűzoltók átvették a tűzoltás vezetését és további egy sugarat szereltek, aminek köszönhetően sikeresen megakadályozták a tűz átterjedését a szomszédos épületre. Hét óra 46 perckor újabb fővárosi szer ért a helyszínre, a tüzet tehát három sugárral, valamint kéziszerszámok segítségével sikerült eloltani. A szóvivő közölte: mindezek alapján látható, hogy nem mozgott feleslegesen szer, mert valamennyi riasztott fővárosi fecskendőre szükség volt a tűz mielőbbi eloltásához és továbbterjedésének megakadályozásához.
A horányi eset kapcsán Petróczi Tímea azt a tájékoztatást adta, hogy a riasztás a szentendrei hivatásos tűzoltókhoz érkezett. Az első gépjármű a jelzéstől számítva egy perc után megkezdte a vonulást. A riasztás után öt perccel a fokozatot kiemeltre módosították, és vízszállítót is kértek a helyszínre, majd még egy rajt kértek a beavatkozáshoz.
A Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság ügyelete a műveleti terv alapján a káresethez egy békásmegyeri szert és egy esztergomi vízszállítót riasztott. A terv szerint elsőként riasztandó vízszállító járművek azonban műszaki szemlére vártak. A helyszínen egyébként egy könnyűszerkezetes, nyolcszor nyolc négyzetméteres faház teljes terjedelmében égett.
A tűz oltását két sugárral kezdték meg, s a beavatkozás során egyértelműen kiderült, hogy az esetnél szükség volt az esztergomi vízszállítóra. A tüzet a kiérkezéstől számított egy órán belül eloltották.
„Műveleti terveink lehetővé teszik, hogy adott területen egy időben több eseményt tudjunk kezelni, biztosítjuk tehát a települések folyamatos és teljes védelmét” – szögezte le a szóvivő.
Nyílt levélben reagált a pomázi parancsnok felvetéseire a Pest Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság vezetője. Benkovics Zoltán szerint Leidinger átszervezéssel kapcsolatos állításai és egyéb kijelentései „sem felelnek meg a valóságnak, de alkalmasak a közvélemény félrevezetésére”. Ezért felszólítja a parancsnokot, hogy „a továbbiakban tartózkodjon a lakosság felé irányuló rémhírkeltéstől, valamint a tűzoltóság jó hírnevének alaptalan vádakkal történő lejáratásától”.
Korunk hőse
A tűzoltó, mint korunk utolsó hőse, tiltott kifejezés lett a katasztrófavédelem rendszerében – utal a szakma egy újabb sérelmére Leidinger. Eltűnnek a „tűzoltóság” feliratok az épületekről, a ruhákról, a járművekről. A 140 éves tűzoltómúlt emlékeit szerinte meghamisítják, amikor katasztrófavédelmi rőzsetőrt ajándékoznak a katasztrófavédelem vezetői a katasztrófavédelem zenekara által játszott katasztrófavédelmi induló kíséretében a katasztrófavédelmi múzeumban.
Úgy látja, a tűzoltóságokból reguláris rendvédelmi szervezetet alakítanak ki, amikor összevonják a polgári védelemmel, s a hatósági szerep is túl nagy hangsúlyt kap. A parancsnok szerint hamarosan megjelenik az oldalán fegyvert viselő tűzoltó az út szélén, a cégeknél, és gépkocsikat állít meg, hatósági ellenőrzéseket hajt végre, és büntet és büntet.
A katasztrófavédelem hivatásos állománya meghaladta a 13 ezer főt, a létszáma tovább duzzad, és feladatokat generál magának – legalábbis Leidinger így látja. Szerinte ezt mutatja az orosz űrszonda lezuhanásakor tapasztalt hisztériakeltés vagy a "rendkívüli" téli időjárás „túllihegése”.
Állami vagy önkormányzati?
Hazánkban kétszer volt politikai szándék a tűzoltás államosítására, ez először 1944. október 16-án Szálasi Ferenc programjában szerepelt – ad történeti visszatekintést Leidinger István. Ezt azonban már nem tudta végrehajtani, mert Kecskeméten voltak az oroszok.
De a szándék megvolt, a forgatókönyv elkészült, 1948-ban pedig – a kommunista diktatúra kezdetén – a gazdaság mellett államosították a tűzoltóságokat is. A lakosság tűzvédelmét tehát a rendszerváltásig az állam biztosította – „olyan minőségben, amilyenben megoldotta, többen emlékszünk még rá”.
A rendszerváltás egyik nagy döntése volt, hogy a tűzoltóságok ismét az önkormányzatokhoz kerültek, húsz év után pedig ismét az államosították a rendszert.
