Elrabolt magyar tóratekercsek Oroszországban
A háború idején a németek több mint 80 ezer tételből álló, túlnyomórészt zsidó tulajdonban lévő műkincsvagyont raboltak el Magyarországról: szobrokat, festményeket és például tóratekercseket. A németeknek külön osztagai voltak a műkincsek begyűjtésére – mondta az Óbudai Zsinagógában tartott tájékoztatóján Köves Slomó, az EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség) vezető rabbija.
A gettókba zárt fővárosi magyar zsidók a szovjet hadseregnek köszönhetik megmenekülésüket. Másfelől a szovjetek nem adták vissza a németek által elrabolt értékeket, hanem magukkal vitték azokat a Szovjetunióba. Kutatások szerint a vagyon nagy része Moszkvába és Nyizsnyij Novgorodba került.
Köves Slomó a közelmúltban tért vissza Nyizsnyij Novgorodból, ahol – Szeszler György, a MUSZOE (Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete) elnöke társaságában – egy éve járt először. A Lenin Könyvtár kéziratraktárából 103 magyar tóratekercs és más vallási irat került elő. Ilyen nagy judaikai gyűjtemény fellelésére eddig nem volt példa – állapította meg Köves Slomó. (Megjegyezte: ugyanebből a raktárból kerültek elő a sárospataki református könyvtár egyes darabjai is.)
A tekercsek eszmei értékét egyelőre nehéz lenne megbecsülni. A rabbi közlése szerint egy régi tóratekercs értéke nagyobb, mint egy újé, pedig az sem csekély: 30-40 ezer dollár körül mozog.
A Tóra a Biblia első öt könyve (Mózes öt könyve), a vallásos zsidó közösségekben nagy becsben tartott tóratekercsek ennek szövegét tartalmazzák. Az évezredek óta alkalmazott szabályok rendkívül szigorúak. Meghatározott módon, kézzel, pergamenre kell írni a szöveget, ami a hivatásos tóramásolók egyéves munkáját veszi igénybe – avatott be a részletekbe Köves Slomó és Obarlander Baruch rabbi.
A nácik nem elégedtek meg azzal, hogy anyagi javaiktól és életüktől megfosztják a zsidókat. Szellemi-vallási értelemben vett gyalázatot is elkövettek. Köves Slomó fotókat mutatott arról, hogy táskák és más tárgyak készültek tóratekercsek felhasználásával. Morbid módon az egyik tóratekercsre náci tiszt portréját festették.
A Nyizsnyij Novgorodban megtalált gyűjtemény kiegészítő kellékei, az úgynevezett tóraékszerek hiányoznak, és sok esetben már azt sem lehet pontosan megmondani, hogy melyik tekercs melyik településről származik. Köves Slomó azonban biztosra veszi, hogy az összes tóratekercs Magyarországról való. Bár az orosz nagykövet ezt tavaly januárban még nem ismerte el, a rabbi bízik abban, hogy eredményesek lesznek a tárgyalások Oroszországgal. Az Egyesült Államok már az ügy mellé állt.
A tulajdonjog kérdése a későbbiekben még tisztázásra vár. Köves Slomó a legfontosabbnak azt tartja, hogy a tóratekercseket minél előbb restaurálják, majd kiállítsák Magyarországon, Izraelban vagy például az Egyesült Államokban. Szeszler György hozzátette: mérhetetlen öröm és boldogság lenne, ha „eredeti pompájában felöltöztetve” – tehát a tóraékszerekkel együtt – tudnák bemutatni a tekercseket. Ehhez már nyugati országokban kell kutatómunkát végezni.
Ismeretes, hogy a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége) rendkívüli közgyűlése a holokauszt-emlékév kormányzati programjainak bojkottjáról döntött. A Mazsihisz vezetői ezt követően levelet írtak Orbán Viktor miniszterelnöknek, és várják a múlt hétre ígért választ a német megszállási emlékmű, a Sorsok Háza, valamint Szakály Sándor ügyében.
A sajtótájékoztató végén újságírói kérdésekre a kormány és a zsidó szervezetek közötti konfliktus is szóba került. Köves Slomó hangsúlyozta, hogy az egész magyar nemzet számára lesújtó az a helyzet, ami kialakult. „Egyoldalú üzenetnek” nevezte, ha olyan látszat alakul ki, hogy a zsidók üldöztetése 1944. március 19-én, a német megszálláskor indult. Hisz a zsidók jogfosztása nem 1944-ben, hanem 1920-ban, a numerus clausus elfogadásával kezdődött, később pedig más zsidóellenes törvényekkel folytatódott.
A múlt őszinte megismerése az egész nemzet érdeke – jelentette ki a rabbi, és megismételte korábbi álláspontját: káros, ha alkudozásig fajul a kormánnyal folytatott vita. Ezt el kell kerülni. Köves Slomó ebben a magyar közvélemény, a civil társadalom és a véleményformálók segítségét kérte.
