Védjük meg a budapesti építészeti örökséget! – hirdeti felhívásában az Élőlánc Magyarországért Mozgalom; a szervezet demonstrációval szeretné felhívni a közvélemény figyelmét egy újabb, ezúttal Budapest belvárosban várható környezeti rombolásra. Mint azt közleményükben írják, a belváros történelmi városszövete, utca- és telekrendszere, a különböző korú épületek együttese évszázadok emlékezetét hordozza. Ebből ítéltek bontásra többet is a Bécsi utcában – a Brit Nagykövetségtől a Kristóf térig. Azért, hogy helyükre egy otromba jószágot, a városképbe nem illeszkedő üvegpalotát emeljenek a házak fölé nyúló, szivar alakú építménnyel. (A tervezett átalakításokról, az épületek védettsége megszüntetésének hátteréről a Népszabadság többször is beszámolt. A még Demszky Gábor vezette Fővárosi Közgyűlés SZDSZ-frakciója és városvezetőinek határozott tiltakozása ellenére a Fidesz és az MSZP együttesen szavazta meg a szóban forgó épületek védettségébek mesgzüntetését. Mindezt Rogán Antal V. kerületi fideszes polgármester kezdeményezésére – a szerk.)

Az Élőlánc is emlékeztet arra, a negyvennégyezer négyzetméteres építmény alsó szintjein kereskedelemi funkciók és bérirodák kapnának helyet, a tetőterasz fölött lebegő „léghajóban” pedig 120 szobás szálloda létesül. A terveket egy angol sztárépítész irodája készíti, melyhez a nyár derekán neves építészek adták jóváhagyásukat, annak ellenére, hogy az sem a fővárosi szabályozási tervnek, sem a Világörökség-zóna előírásainak nem felel meg.

A beruházás érdekében feláldoznának olyan építészeti és kultúrtörténeti emléket, mint az 1909-1912 között áruháznak épült Fischer-házat, a modern magyar építészet egyik kiemelkedő alkotását, Gulyás Zoltán Chemolimpex székházát (1963), és két védelemre méltó eklektikus lakóházat.

A budapesti belváros ilyen mértékű átrajzolása az UNESCO által adományozott világörökségi cím elvesztésével járhat – figyelmeztet a szervezet. Felteszi a kérdést: megéri-e lecserélni a belváros történetiségét őrző és felújítható épületeket egy léptéktelen, a környezetet túlterhelő, szó szerint „lenéző”, s ugyanakkor harminc év múlva a nagy név ellenére garantáltan eldobható architektúrával? Az energiafaló, rideg, tájidegen építmények ma már nem számítanak korszerűnek, még akkor sem, ha tervezőjük fenntarthatósági szakértőnek nevezi magát.

A belvárosban nem újabb jelképekre van szükség, hanem a közterületek rendbe hozatalára, az épületek egyenként történő gondos felújítására, ahogyan ez például a Deák Ferenc utcában is történt. A kortárs építészetnek a védett övezeteken kívül kell helyet találni, vagy a hely karakterét tiszteletben tartó tervet készíttetni, amilyen például a Deák-palota – hangsúlyozza az Élőlánc, hozzátéve: ne fordulhasson elő, hogy bármiféle korszerűségre hivatkozva, a magasabb rendű jogszabályoknak fittyet hányva, szakmai és civil szervezetek tiltakozását figyelmen kívül hagyva döntsenek az emberek feje fölött ilyen horderejű ügyben.

Ha ez egyszer megtörténhet, megtörténik holnap és holnapután is. Akkor pedig nincs megállás, nincs visszaút. A szervezet a város és a kerület vezetőit emlékezteti arra, hogy nem erre kaptak felhatalmazást. Ennek megakadályozására szervezik meg a tiltakozó demonstrációt október 8-án, délután három órától Budapest belvárosába, a Kristóf térre, ahová várják mindazokat, akik egyetértenek az Élőlánc törekvésével.