Az előterjesztést nem a falut 1990 óta irányító Olajos, hanem egy képviselő nyújtotta be, s nagy valószínűséggel azért nem szavazta meg a testület, mert az évente mintegy 110 millió forintos költségvetésből gazdálkodó 1100 lelkes településen a főösszeg mintegy 20 százalékát fordítják a helyiek segélyezésére, ráadásul idén a lakásfenntartási támogatás megszűnt. Bár a juttatásnak meglett volna a fedezete, ebben a helyzetben nehéz lett volna megmagyarázni a lakosságnak, hogy polgármesterük miért részesül mások számára álomfizetésnek tűnő havi rendszeres jutalomban.

Mint ismert, az új szabály szerint az 500 főnél kevesebb lélekszámú települések polgármesterei a helyettes államtitkári illetmény húsz százalékát, az 501 és 1500 lakos közötti települések vezetői a negyven százalékát kapják havonta. A leszavazott előterjesztés szerint Olajos illetménye múlt év októberig havi bruttó 525 ezer forint volt, költségtérítésként pedig havonta 85 ezer forintban részesült. Ám a vonatkozó jogszabály módosítása miatt a polgármester október óta nettó 199 ezret kap kézhez, mintegy 100 ezer forinttal kevesebbet, mint korábban. Kevesebbet visz haza, mint a falu óvodájának vezetője.

Az ügyről megkérdeztük Olajos Mihályt, aki azt mondta: habár ő maga természetesen nem szavazta volna meg a saját jutalmazását, ettől függetlenül mélységesen lesújtotta, hogy huszonnégy év polgármesteri munkával a háta mögött, hatvanévesen azzal kellett szembesülnie, hogy a jövedelme egyik napról a másikra egyharmadával csökkent. Mint fogalmazott, nem várta volna a kormánytól, az államtól, hogy a hozzá hasonlóan régóta szolgáló, a lakosságtól több cikluson át bizalmat kapott polgármestereket azzal bünteti, hogy elveszi a fizetésük jelentős részét.

A polgármester szerint értelmezhetetlen, hogy miért éppen 1500 lakosnál húzták meg a határt, s kifogásolja azt is, hogy a helyi képviselő-testületeteknek nem hagytak mozgásteret az illetmény meghatározására. Szerinte ez utóbbinak azért volna jelentősége, mert így el lehetne ismerni azoknak a falusi polgármestereknek a munkáját, akik napi huszonnégy órában dolgoznak, elvégre kistelepüléseken nemcsak a helyi lakosok, hanem a hatóságok is a polgármestert keresik minden ügyes-bajos dologgal.

Olajos Mihály hozzátette: manapság minden forint számít, erre jó példa egy szentpéterszegi jobbikos képviselő helyzete, aki – miután megtudta, hogy képviselői illetményének tíz százalékát át kell utalnia a pártkasszába – inkább kilépett a pártból, semmint fizetnie kelljen.

* * * 

Habár a polgármester nem említett nevet az utolsó mondatában, egy helyi független képviselő, Kovács Imre magára ismert. Mint lapunknak írta, szeretné, ha közzétennénk: nem lépett ki a pártból, mint ahogy ezt Olajos állította, igaz, nem támogatta a párt, mert tényleg nem ajánlotta föl tiszteletdíja 10 százalékát. Hozzátette: nem lépett ki, nem zárták ki a pártból, függetlenként indult és jutott be a legtöbb szavazattal. Közölte azt is: tiszteletdíját helyi közcélokra fordította.