Egy tizenegy  éve húzódó büntetőügy végére tett pontot ma a Debreceni Ítélőtábla, amely az első nyilvános ülésen máris  jogerős ítéletet hozott az 1944-es elhurcolások miatt cigányoknak járó kárpótlással kapcsolatos perben. Az ítélőtábla Elek Balázs vezette tanácsa az összes vádlottat elítélte ugyan, ám a bűncselekmények minősítését megváltoztatta, s enyhítette a büntetéseket. Ugyanakkor az első rendű vádlott N. Béla esetében helyben hagyta a 13 milliós vagyonelkobzást.

Fórizs Ildikó, az ítélőtábla sajtósa az előzményekről azt mondta: a magyar és az osztrák kormány között 2000-ben létrejött megállapodás szerint egyszeri pénzjuttatásban részesülhettek azok a magyar állampolgárok, akiket a nemzetiszocialista rendszer a mai Ausztria területére deportált, majd rabszolga- vagy kényszermunkára kötelezett.

Az egyszeri juttatás összege rabszolgamunkásoknak 7630 euró, ipari munkások esetén 2543 euró, mezőgazdasági munkásoknak 1453 euró volt, a  jogosultságot dokumentumokkal kellett igazolni, a kérelem benyújtási határideje 2003. december 31-e volt.

A csalás lényege az volt, hogy olyan személyeket is pénzhez juttattak, akik éltek ugyan a második világháború idején, de nem deportálták őket kényszermunkára. Az igazolásokat a roma kisebbségi önkormányzatok illetékesei állították ki, így az összesen 34 vádlottat felsorakoztató ügyben a vádbeli időben N. Béla elsőrendű vádlott a püspökladányi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, K. Lajos ötödrendű vádlott a Magyarországi Cigány Demokratikus Szövetség Országos Szervezetének alelnöke, L. Pálné hatodrendű vádlott a Magyarországi Cigány Demokratikus Szövetség Hajdú-Bihar megyei elnöke, H. Béláné tizenötöd rendű vádlott a Biharnagybajomi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, B. Gusztáv huszadrendű vádlott a Sápi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke, Sz. Katalin harmincharmadik rendű vádlott a Kalocsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke volt. Ezek a személyek tisztségüknél fogva tisztában voltak a Megbékélési Alap által folyósítandó egyszeri juttatás feltételeivel.

Az idős, beteg, sok esetben írástudatlan emberrel a vádlottak nem tájékoztatták az igénylés valódi feltételeiről, velük legtöbbször csak annyit közöltek, hogy mivel már éltek már a világháború alatt és sokat szenvedtek, idős korukra tekintettel jár nekik  „kárpótlás".

Olyan jegyzőkönyvet is aláírattak az idős emberekkel, melyek szerint az aláíró azt tanúsította, hogy más igénylővel együtt végzett kényszermunkát. Az igénylések lebonyolítói már előre kikötötték, hogy a megítélt juttatásból bizonyos összegre igényt tartanak a segítség fejében, ez az összeg 100 ezer és 650 ezer forint között változott. A 2003 ősze és 2004 decembere között jogtalanul felvett összegekkel a Megbékélési Alapnak több milliós kárt okoztak.

Fórizs Ildikó közölte: első fokon a Nyíregyházi Törvényszék 2013-ban N. Béla és társai ellen folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt hozott ítéletet. Az első rendű vádlottat 2 év börtönre ítélték 5 év próbaidőre felfüggesztve, s az ügy többi vádlottja is felfüggesztett börtönt kapott.

A vádlottak egy része tudomásul vette az ítéletet, így fellebbezés folytán már csak mintegy tucatnyi elkövető ügye került a Debreceni Ítélőtáblára.

A mai tárgyaláson a Fellebbviteli Főügyészség képviselője perbeszédében közölte: a vádlottak által elkövetett cselekmény enyhébb minősítést érdemel, több esetben felbujtó vagy bűnsegéd minősítést kell alkalmazni, tekintettel arra, hogy azok az idősek, akik jogtalanul igényeltek kárpótlást, nagy valószínűséggel tisztában voltak vele, hogy az osztrák államtól nem jár nekik pénz.

Az ügyész hozzátette: a szóban forgó igénylők reálisan nem gondolhatták, hogy csak azért kaphatnak kárpótlást, mert már éltek a világháború idején, s attól, hogy valaki analfabéta, még tisztában kell lennie vele, hogy a felelőssége a történtekben megállapítható.

A perbeszédekben az ügyvédek egyebek mellett azzal érveltek, hogy a vádlottak nem tettesek, hanem bűnrészesek, s utaltak arra, hogy N. Béla és társai nem rendelkeztek olyan jogkörrel, hogy az állításokat ellenőrizhették vagy éppen megkérdőjelezhették volna.

A fentiek szerint az ítélőtábla a tavalyi ítéletet megváltoztatta: a vádlottak által elkövetett cselekmények minősítését enyhítette, így enyhültek a büntetések is. Igaz, a vádlottak esetében a vagyonelkobzás érvényben maradt, a legnagyobb összeggel - 13 millió forinttal - az elsőrendű vádlottat sújtották.