Kulcsár Kálmán 1928-ban született a Heves megyei Erdőtelken, pedagóguscsaládban. Tíz éves korában Egerbe, a ciszterciek Szent Bernát Gimnáziumába került, amelyben egyebek mellett magas szintű idegennyelvi képzésben részesült. 1947-ben az egri jogakadémiára íratkozott be, ahol a Kolozsvárról hazatért kiváló jogtudóstól, Csizmadia Andortól szociológiát is tanult, továbbá megismerkedett a hazai jogszociológia alapítója, Horváth Barna műveivel is. Az egri intézmény megszűnése miatt a budapesti Pázmány Péter egyetem jogi karán fejezte be tanulmányait, honvédségi ösztöndíjjal.

Katonai ügyészként kezdi pályáját. 1953-ban jogszociológiai témával lesz aspiráns. 1956-ban, kandidátusi disszertációjának megvédése után bíróként a Legfelsőbb Bíróságra vezénylik. Ott az október 30-án alakult Forradalmi Bizottmány tagja lett. December 11-én, a rögtönítélő bíráskodás bevezetésének napján beadja lemondását. 1957-ben az akadémia jogtudományi intézetébe kerül. Itt jelenteti meg 1960-ban A jogszociológia problémái című munkáját. Vendégtanárként pedig a pécsi egyetemen tanít 1963-tól jogszociológiát. 1963-ban Franciaországban, 1965-ben az Egyesült Államokban járt ösztöndíjjal.

Magyarországon az 1950-es, 1960-as évek fordulójától mutatkozott társadalmi igény egy nálunk a háború előtt is csak csíráiban létezett tudományág, a szociológia iránt. Az új diszciplínának - a tévhitekkel ellentétben - nem csupán a politika idegenkedésével, hanem más tudományágaknak a konkurrenciától való félelmével is meg kellett birkóznia. Kulcsár, aki azt vallotta magáról, hogy diplomata szeretett volna lenni, a „diplomata pedig hallgatagon elkülönül közönségétől", oldalvizeken evezve lett a több ágon fejlődő magyar szociológia egyik vezéralakja.

1966-ban jelent meg A szociológiai gondolkodás fejlődése című műve, amelyben a polgári szociológia értelmező feldolgozását, illetve a marxista szociológia alapozását végezte el. Miután Hegedűs Andrást az emlékezetes korcsulai nyilatkozat aláírása és más ellenzékinek minősített tevékenysége miatt leváltották az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának éléről, Kulcsárt nevezték ki helyére. Amint egy 2001-es interjújában elmondta, a vállalás nem volt nehéz számára, mert Hegedűst nem tudósnak, hanem politikusnak tartotta.

Kulcsár 1983-ig vezette az 1971-ben intézeti rangot nyert intézményt, közben az ELTE-n tanított. A majd másfél évtized alatt az intézet helyzete konszolidálódott, kitűnő kutatógárdát vehetett át az utód, Cseh-Szombathy László. Kulcsárt kilenc esztendős levelező tagság után 1982-ben választották az MTA rendes tagjává. 1983 és 1988 között az Akadémia főtitkárhelyetteseként dolgozott. Ebben a minőségében a Soros Alapítványnál az Akadémia részéről Soros György partnere.

Az 1980-as évek elejétől formálódott politikai pályafutása. A Havasi Ferenc KB-titkár felügyelete alatt működő Konzultatív Testület tagjaként dolgozott a politikai reformon. 1987-re készítették el Kilényi Gézával és Sárközy Tamással az alkotmányos intézmények átalakításának tervezetét. Az 1987-től miniszterelnök Grósz Károly a nevezetes 1988-as pártértekezletre készülve Kulcsártól kért elemzést az esedékes alkotmányos és politikai reformokról. Ennek ismeretében a májusi konferenciát követően - amelyen Kádár Jánossal az élen az egész régi vezetést leváltották -, júniusban Grósz meghívta Kulcsárt a kormányába.

Tulajdonképpen ezzel kezdődött meg a rendszerváltó törvényhozás folyamata. Erről beszélve Kulcsár maga két törvényt emelt ki: a társasági törvényt, amely két évvel a politikai rendszerváltás előtt segített megteremteni a kapitalizmus alapjait, illetve az egyesülési és gyülekezési törvényt, amely logikusan vezetett a többpártrendszerhez. Igazságügyminiszterként a Németh-kormányban is hatalmas munkát végzett. A törvénykezés nem kis mértékben ennek alapján folyt még 1990-1991-ben is. A versenytörvény szövege például szinte szó szerint megegyezett a kulcsári változattal.

A jogász-szociológus vágya, hogy diplomata legyen, 1990-ben teljesült. 1993-ig Kanadában képviselte a Magyar Köztársaságot. Hazajőve 1994-től 1998-ig az MTA Politikatudományi Intézetének igazgatója volt. Azt követően kutatóprofesszorként dolgozott. Konkrét terveket dolgozott ki egy új alkotmány megteremtésére. Kulcsár két kamarás parlamentet javasolt, amelyben a sokszínű „felsőház" erős alkotmányos ellensúlya lett volna az „alsóháznak". Elképzelései papíron maradtak. Tudományos munkásságának eredményeit több mint két tucat könyv és több száz cikk, tanulmány őrzi.