Nemigen érdemes jogerős bírósági ítélet ellen alkotmányjogi panaszt benyújtani, mert az Alkotmánybíróság (AB) rendre visszadobja azokat: csak az utóbbi néhány napban több mint tíz ilyen kérelmet utasítottak el. Igaz, mielőtt az új alkotmánybírósági törvény egyáltalán hatályba lépett volna, a testület már akkor világossá tette, hogy a bírói verdikt elleni panasz – amit idén januártól lehet előterjeszteni – nem egy újabb fellebbezési lehetőség.

Csak olyan esetben járnak el – hangoztatták –, amikor az adott ügyben a bírói döntést valamilyen alaptörvény-ellenes jogszabályra hivatkozva hozták meg, illetve az ítélet kapcsán alapvető alkotmányjogi jelentőségű probléma állapítható meg. Erre azonban forrásaink szerint eddig nem akadt példa, így pervesztesként mindenkinek érdemes kétszer is meggondolnia, hogy költ-e még ügyvédre azért, hogy a jogvitát az AB elé vigye.

Az alkotmányjogi panasz beterjesztése esetén ugyanis kötelező a jogi képviselet, de a tapasztalatok alapján úgy tűnik, kidobott pénz, ha valaki olyankor fizet ezért, amikor az ügyvéd nem képes megalapozott érvekkel alátámasztani a bíróság által alkalmazott jogszabály, illetve a verdikt meghozatala során követett eljárás alkotmányellenességét. Az AB-nek a napokban kihirdetett végzései is éppen arra figyelmeztetnek, hogy ezek a meggyőző érvek minden beadványból hiányoztak.

„Az indítvány nem tartalmaz elégséges indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések és a támadott jogszabályhely miért ellentétes az alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, valamint az indítvány olyan általánosságokat tartalmaz, amelyek alkalmatlanok az érdemi elbírálásra” – fogalmazott a testület egy alkotmányjogi panasz kapcsán. Ezért tehát kár volt fizetnie bárkinek.

Egy munkajogi per kapcsán pedig a beadvány lényegében a bírósági eljárás felülbírálatára és a bizonyítékok újbóli mérlegelésére irányult. A felperes, miután azt ígérték neki, hogy másutt alkalmazzák, a munkahelyén felmondott, de ezt követően az alperes az előzetes ígéret ellenére sem kötött vele munkaszerződést.

A felperesnek a biztatási kár miatt benyújtott keresetét első fokon elutasították, viszont másodfokon nyert, de a Kúria a felülvizsgálati eljárásban már megint nem neki adott igazat, mondván, az új munkaszerződés megkötése saját magatartása miatt hiúsult meg.

A panasz kapcsán az AB úgy foglalt állást, hogy az indítványozó valódi célja nem a kúriai ítéletnek alkotmányossági szempontú, hanem a ténykérdésekben való felülvizsgálata volt, ezért a beadványt elutasították.

Egy jogellenes felmondás miatt benyújtott alkotmányossági panasz ügyében is hasonló döntés született. Az AB szerint az indítványozó azt sérelmezte, hogy a munkáltató jogellenesen jutott a felmondás indokául szolgáló bizonyítékokhoz, s így álláspontja szerint a felmondás jogellenes.

A Kúria viszont úgy vélte, hogy a másodfokú bíróság a munkáltató által lefolytatott belső ellenőrzést illetően helyesen foglalt állást, amikor kimondta: a felperesnek a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására irányuló bírósági eljárásban lehetősége volt a védekezésre, s arra is, hogy a bizonyítékait előterjessze. Vagyis: az akkor lefolytatott bizonyítási eljárás során lehetett érdemben állást foglalni abban, hogy az elbocsátás indokolása valós volt-e.

„Az indítványozó tehát a Kúria ítéletének vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a bizonyítékok mérlegelése tekintetében kialakított álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság” – szögezte le a testület, amelynek erre nincs hatásköre.

Egy kisajátítási ügy kapcsán az AB hasonló következtetésre jutott. Az indítványozó azt kifogásolta, hogy egy makói, valamivel több mint két hektárnyi ingatlana egy részének állami tulajdonba vétele – amely a majdani M43-as autópálya nyomvonalába esett –, illetve a földterület többi részének értékvesztése címén csak alig több mint két és fél millió forint kártalanítást ítéltek meg.

Az AB ebben az esetben is tartózkodott attól, hogy konkrét – az alaptörvényben foglalt rendelkezéseken túlmutató – kérdésekben foglaljon állást. Vagyis: azt nem mérlegelte, hogy a kisajátított ingatlan tulajdonosa méltányos összeget kapott-e.

Hasonlóképpen kudarcot vallott az a háziorvos, aki tízmillió forintnyi kártérítést szeretett volna kapni a praxisjogának elvesztése miatt. Az AB ebben az esetben is megtagadta a korábbi ítélet felülvizsgálatát, mert bár az ügy alperese valóban mással kívánt szerződést kötni, de a pereskedő doktor maga döntött úgy, hogy az új feltételek mellett nem vállalja a háziorvosi munkát.

A későbbi jogértelmezés szempontjából is érdekes az a panasz, amit azért nyújtottak be, mert a csődtörvény szerint sajátos megkülönböztetést tehettek az egyes követelések között. Azok, akik közreműködtek a csődegyezségben, a követelésüknek csak az alkuban rögzített hányadához juthattak hozzá, míg mások, akik csak az igényüket jelentették be, a teljes követelésre számot tarthattak.

A panaszos idézett az alaptörvényből, amely szerint a „bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az alaptörvénnyel összhangban értelmezik”. Ennek kapcsán pedig „azt kell feltételezni, hogy (a rendelkezések) a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”

A konkrét ügyben született ítélet a beadvány szerint aligha felel meg ennek a feltételnek, hiszen azok, akik a csődegyezség megkötésében közreműködtek, lényegesen rosszabbul jártak, mint a megállapodástól tartózkodók.

Az AB viszont kimondta, hogy az alaptörvény e rendelkezése „egy, a jogalkalmazói tevékenységre irányuló értelmezési segédszabály, amelynek címzettjei a bíróságok, és amely az indítványozóra vonatkoztatható, alaptörvényben biztosított jogot nem tartalmaz”. Ez a megállapítás azonban vitatható, és a testület álláspontja az Alkotmánybírósághoz közeli források szerint is változhat.

Informátoraink mindazonáltal úgy vélik, hogy az alkotmányossági panasz mégsem felesleges jogintézmény. Az bizonyos – állítják –, hogy ezt a lehetőséget nem érdemes rendes jogorvoslati fórumként kezelni. Ám ha a bíróság valóban alkotmányellenes jogszabály alapján hozott ítéletet, esetleg az eljárás során követett el valamilyen súlyos jogsértést, akkor az AB orvosolhatja a hibát.

Egyébként korábban a szakértők is tartottak attól, hogy tömegével érkeznek majd zömében büntetőperekkel kapcsolatos alkotmányossági panaszok az AB-hez, de kiderült, hogy a felek nem a büntetőügyekben, hanem elsősorban polgári jogviták kapcsán próbálkoznak további jogorvoslati lehetőséggel élni.

Az eddigi tapasztalatok alapján többnyire megalapozatlanul, miközben forrásaink szerint máris van néhány olyan ügy, amelyet az Alkotmánybíróság befogadott, tehát érdemi elbírálásra alkalmasnak talált. Ezekben a beadványokban – amelyek alapján talán következtetni lehet majd arra, hogy milyen esetekben érdemes panaszkodni – később születik döntés.